Lenne esélyem? Egyáltalán érdemes lenne nem feladnom?

Van egy fiú, akit egy szakkörön ismertem meg. Már az első órán felkeltette a figyelmemet. Nagyon intelligens és odafigyelő. Csak úgy árad belőle a jókedv. Aztán lassan, de biztosan elkezdtünk beszélgetni, és egyre jobban megtetszett. A legjobb barátja mondta, hogy nagyon válogatós barátnő téren, de ez úgy értendő, hogy természetesen nem jön össze minden jöttmenttel... Ez nem is baj. Aztán egyszer együtt indultunk hazafele és búcsúzáskor kaptam tőle egy puszit. Igazándiból ezt eléggé túlreagáltam, mert azt hittem, hogy ez most akkor jelent valamit. Mert séta közben meg is említette, hogy milyen jót beszélgetünk, és élvezi a velem való társalgást. Elég sokszor meg tudom nevettetni, ahogyan ő is engem. Egyik szakkörön úgy volt, hogy csak felém volt a feje, és mindenféle arcot vágott, meg viccelődött. Mindig odafigyel rám, és rengeteget segített a kitűzött célom eléréséhez vezető úton. Aztán még mindig a legjobb barátja mondta, hogy neki egy másik lány jön be a csoportból... akinek van barátja. Ez eléggé elszomorított, de valahogy nem akarom feladni. Viszont a fiúval nem is szoktunk 0-24-ben beszélgetni, néha napokig sem keres. Mit tegyek hát ez ügyben? Szeretném, ha ez sikerülne. Mellette érezném magamat a legnagyobb biztonságban.