Ezzel csak én vagyok így?

19 vagyok lány és a szüleimmel lakom. A srác aki tetszik(20) a városomban kollégista és már több mint egy hónapja beszélgetünk, illetve egy bulin találkoztunk előtte de akkor még nem jöttünk be egymásnak alig váltottunk pár szót. Azóta viszont minden nap ahogy felkel ír, és mielőtt lefekszik is ír illetve egész nap beszélünk. Már úgy beszélünk mint akik együtt vannak kb és nagyon egy hullámhosszon vagyunk, sokszor gondolunk ugyanarra, állandóan jót nevetgélünk ilyenek. Mivel szünete volt így több mint egy hónapig otthon volt és most jött vissza ide ahova én lakom. Annyira találkoznék vele, de őszintén szólva nincs kedvem kint sétálgatni meg kávézni vagy beülni valahova. Legszívesebben hazahoznám, hozzá nem mehetünk mert nyilván vannak szobatársai. Nem kell rosszra gondolni nem szeretnék lefeküdni vele vagy semmi ilyesmi csak annyival kényelmesebb lenne itthon, dumálni is nézni egy filmet vagy akármi. De ha ezt az ötletet bedobnám félek hogy félreértené és egy könnyűvérű lánynak tűnnék, mert hát ezt ki ne értené félre. Másrészt valaki a családból szinte mindig van itthon és bemutatni meg elég kellemetlen lenne mert végülis nem járunk, főleg első talin.

Erre nincs megoldás igaz?

Valaki aki korombeli írhatna tapasztalatokat

Köszi ha végigolvastad