Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ebben a helyzetben mit tegyek? Érdemes beszélnem még vele vagy sem?
Sziasztok!
A történet a következő. Elsőéves egyetemista lány vagyok és az egyik november eleji kocsmázgatás alkalmával megismertem egyik szaktársamat, akivel egyből határozottan vonzódni kezdtünk egymáshoz. Elkezdtünk messengeren is beszélgetni, előadásokon is folyamatosan szemeztünk. A hétvégi gólyabálon is folyamatosan együtt voltunk, elcsattantak az első csókok. A következő 2 hétben is egy-egy alkalommal elmentünk sétálni pár órára, bár picit furcsálltam, hogy mindig nagyon sietettett haza. A második kis találkozásunk alkalmával rákérdezett, hogy szeretnék-e valami komolyabbat és hirtelen annyira zavarba jöttem és lefagytam, hogy csak össze vissza habogtam, hogy szerintem ez picit még korai és inkább kicsit később térjünk vissza rá. Közben elkezdődött a vizsgaidőszak is, viszont mi továbbra is ugyanúgy nap mint nap tartottuk a kapcsolatot messengeren. Karácsony előtt pár nappal találkoztunk az egyik vizsgánk után. Sétáltunk és később feljött hozzám a koliba, hogy ne legyünk kint a hidegben. Őszintén megvallva történtek dolgok és ekkor mondtuk ki először hogy szeretlek. Rákérdeztem nála, hogy lenne-e kedve nálam aludni, de visszautasította. A következő találkozónkra január közepén került újra sor, amikor szintén ugyanez volt a program, viszont akkor hozzá mentünk. Utólag hozzátéve mindkét talalkozót én kezdeményeztem, mivel ő nem tudta hogy akkortájt megyek le én is viszgázni. Ezek után valami megváltozott, én se tudom hogy mi, de ezek után kezdett ritkábban visszaírni. Pontosabban megmondva előtte körülbelül 3 óránként mindig írtunk egymásnak választ, viszont ekkorra már volt hogy fél napokat is várt, vagy naponta egyszer írt csak vissza, ami ezek után nagyon fura volt. Főleg hogy a szünetben egyik este még facetimoltunk is. Viszont a "szeretlek" és "hiányzol" tartalmú üzeneteket továbbra is kaptam néha néha. Februárban megkezdődött újra az egyetem, újra többet irogattunk és alig vártam már, hogy újra találkozzunk, viszont egyszer sem hozta fel. Mindkettőnket faggattak a barátaink külön külön, hogy most mi is van köztünk, de egyikünk sem tudott rá válaszolni. Ezek miatt a kérdezgetések miatt hívott ki egyik szünetben beszélgetni, de nem tudtunk rátérni a témára, mert megjelentek ismerősök és nem akartunk sok ember mellett erről beszélni. Aznap este rámírt, hogy mi van akkor és megbeszéltük, hogy mindketten szeretnénk ezt, viszont ő azt mondta, hogy nem tudja mennyire lesz erre ideje és kért egy hét gondolkodási időt. Nekem ez elég kamu kifogásnak tűnt, mert legalább három páros van az évfolyamban és más egyetemistáknak is van kapcsolatuk, nem hiszem hogy csak neki ne férne ez bele az idejébe. Mindezt így Valentin-nap. Másnap volt a szülinapom, egész nap arra vártam, hogy ő is felköszöntsön, de erre csak este 8 órakor került sor, ami azért elég rosszul esett. Másnap tömbösített szemináriumon végig velem és az egyik fiú haverommal lógott, majd mikor kettesben maradtunk egyből azzal jött, hogy bejövök a másik srácnak. A következő hét szerdájaig újra ritkábban válaszolgatott, majd mikor szerdán el akartam kapni előadás után, hogy megbeszéljük mit is akar, mert lejárt a hete, úgy elsietett, hogy ez nem sikerült. Azután nem írt vissza és legközelebb újra a pénteki tömbösített szemináriumon találkoztunk, ahol szintén nem volt alkalmunk beszélni, mert voltak ott mások is. Egész nap nagyon rossz kedvem volt, mert rendesen meg is fáztam és mert vele sem nagyon találtuk a közös hangot, pedig végig mellettem ült. Fájó pont, hogy amikor szétszéledtünk a végén a kis csapattal nem ölelt meg. Azután szombat este válaszolt még a keddi üzeneteimre mintha mi se történt volna.
Fogalmam sincs mit tegyek ebben a pillanatban. Kikértem pár barátom véleményét is. Valaki szerint nem akar semmit sem, csak nem akar megbántani, valaki szerint pedig csak megijedt, mert már volt egy nagyobb szerelmi csalódása a srácnak. Gondoltam rá, hogy holnap félrehívom valamikor és megkérdezem, hogy akkor most hogy is állunk, szeretne-e valamit, mi változott hirtelen az ő oldaláról, de nem vagyok biztos benne, hogy lenne-e értelme ennek. Ti mit gondoltok erről, mit kéne tennem ebben a helyzetben?
Nem tűnik túl komoly szándékúnak a kapcsolat a részéről
Nem tudom lefeküdtél már vele egyáltalán?
Lehet, hogy csak kufircolni akar nem akar komoly kapcsolatot de ezt azért le kell az elején tisztázni mert ugye akkor mindkét félnek rosszul eshet a dolog ha a másik máshogyan gondolkodik de azt nem mondja el
Keress olyat, aki tudja merre az előre, és nem béna kifogásokkal őrli az idegeid. Ami ennyi szenvedéssel kezdődik, az ritkán folytatódik jól. Nagyon betoji, tutyi-mutyi alaknak tűnik, és nem hiszem hogy elég érett hozzád.
A barátnőm annyi idős mint te, és akkor ismerkedtünk meg, mint ti. Már együtt élünk. van aki a kifogást, van aki a megoldást keresi.
3-assal teljesen egyetértek!
Gyáva a szemedbe mondani ami benne van, kifejezni a gondolatait és az érzéseit. Megpróbálja elmázolni, és kerülni a konfrontációt, mert az sokkal kényelmesebb a számára (veled nem törődve). Ez az ő felelőssége, önzősége és gyávasága.
A te felelősséged, hogy akkor nem merted kimondani, hogy jó legyünk együtt, fontos definiálni a kapcsolatot, és sokat jelentett volna neki, hogy tudja, hogyan viszonyuljon hozzád a továbbiakban. Mondom ezt úgy, hogy én is pontosan így megijedtem, amikor megkaptam ezt a kérdést. Ma már látom, hogy ez a gyávaság hiba volt. De kárhoztasd magad miatta, csak tanulj belőle, és legközelebb légy okosabb és bátrabb!:)
*De NE kárhoztasd....
(Bocs, csak a lényeg maradt le :D)
Nekem is úgy tűnik, hogy be van rezelve. Vagy, önbizalom hiányos, és most átcsapott egy ilyen önhittségbe, hogy milyen könnyen eljutott veled idáig, és ezért már nem vagy annyira értékes, izgalmas számára. Én simán éreztem ilyen kreténséget fiatal koromban. Ez éretlenség, és/vagy pszichés hüjeség.
Ha értékes embernek gondolod, és még szeretnél adni ennek esélyt, akkor is lépj most kicsit hátra. Ne siettess semmit, ne keresd, legyen ideje kitalálni, hogy ha nem vagy ott, akkor hiányzol-e neki. Még tanulgatja ő is ezt, kell kis idő neki, amíg rájön, hogy mi a szitu. De közben éld az életed, menj bulikba nélküle, akár randizz is másokkal.
Ha viszont ez már így neked totojázás, akkor hajtsd el a fenébe.
Mivel kezdők vagytok, én az elsőt tenném.
Lehet, hogy valami szorongó, sérült csákó ő, az nem biztos, hogy megéri, mert neked is árthat. Én ártottam, mert elég zűr volt a párkapcsolati életem, úgyhogy lehet hogy kapsz itt egészségesebb választ is. :-D
50f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!