Sosem lesz már barátnőm?

17 vagyok, volt már egy barátnőm, de őt úgy "szereztem", hogy 8. után én pestre, ő balatonfüredre költözött és egy beszélgetésben megírtam neki ,hogy ő volt a kiszemeltem.. Ekkor írta, hogy én is neki, el sem hinném, hogy mennyit agyaltak egy baránőjével, hogy vajon bejön-e nekem.. És maradtunk tákapcsolatban... Meg 2-szer találkoztunk, az jó volt, csókolóztunk órákis, elmentünk moziba, mekibe stb... most szakítottunk, mert nem tudtuk tovább csinálni.. DE!!!

Nem vagyok félénk típus, inkább csak kevésbé bátor.. Nem tudok leszólítani senkit a suliban.. Ha meg beszélgetnénk, semmi nem jut eszembe és mindig olyan kínos csönd alakul ki... Emiatt rosszul is érzem magam.. 10-es vagyok, az osztályból még a csöndes "támadható" természetű gyereknek is van barátnője...

Tényleg nem lesz így barátnőm? Mindenkit elvisznek előlem... Amúgy se lennék képes felszedni valakit...

De mondom, még ha beszélgetne is velem egy lány, nem vagyok képes kinyögni egy szót se, valahogy leblokkolok... Messengeren beszélni meg végképp nem... Mégis mit írnék neki? ha meg annyit írnék ,hogy üljünk le valamikor beszélgetni, meghívlak valamire, akkor meg ugyanott vagyunk...

És az a baj, hogy minden lány akit ismerek meg se szólal. Mindegyik mint egy kis úrnő, sorra jöjjenek a kérők, akiket meghalgat, aztán majd választ.. Meg rengetegszer hülyének néznek..

én: mi volt a mateklecke?

lány: ööö.. a mateklecke? ööhh.. honnan tudjam??

én: háát gondoltam tudod..

lány: mégis honnan tudnám?

És olyan helyzetbe hoznak, hogy még én is elhiszem magamról, hogy én vagyok a hülye.. Úgy tesz, mintha egy utcán sétáló vadidegentől kérdeztem volna meg, hogy mi az ÉN matekleckém..