Hiányzik az exem, mit tegyek? (? )

Ő 20/L. Mindössze 3 hónapot voltunk együtt, de nagyon különleges és meghatározó volt számomra ez az idő. Akkori elmondásai szerint neki is egy álom. Talán fontos tudni, de nekem ő volt az első, és neki is én voltam az első mind partnerileg, mind pedig nemi téren.

Egy barátunkon keresztül ismerkedtünk meg, és már a legelső randi után oda voltunk egymásért. Filmbe illő volt az első csókunk, és az első együttlétünk. Nem túl gyakran, de nem is túl ritkán megleptem csokival, rózsával, sőt, zongoradarabot és verseket is írtam neki. Ő mindig elmondta, meg leírta, hogy hihetetlenül szeret és hogy megváltoztattam az életét, és végre boldog. De sosem tett semmit, ami nekem nagyon rosszul esett. De talán én vagyok túl követelőző, és azt vártam el tőle, amit én nyújtottam neki.

Ahogy telt az idő, nagyon elbizonytalanodtam a szeretete valódiságát illetően, és beszéltem vele, mikor hazavittem. Mielőtt kiszállt volna, elmondtam neki hosszasan, hogy nem érzem, hogy szeretne engem. Ettől megijedt, és végig riogatott nekem hogy így szeretlek meg úgy szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Eltelt egy hónap, megint felhoztam a témát. Egy éjszaka megírtam neki hogy nagyon szeretem, de nekem csak szenvedés ez a bizonytalanság és a kevés együtt töltött idő. Másnap áthívott beszélni. Lejött, beszállt hozzám, és elmentünk a mellettük levő erdőbe. Ott lezajlott egy 10 perces beszélgetés. A beszelgetes legelején mondta, mikor kérdeztem, hogy persze, szeretné ezt a kapcsolatot és neki nagyon tetszik, amikor mosolygok, és annyira nem tetszik neki, amikor komoly vagyok. A beszélgetés végére pedig hirtelen megváltozott, és azt mondta mérgesen, hogy vigyen haza. Hazavittem, és kérdeztem, hogy most akkor mi legyen, mire ő annyit mondott, hogy: ,,szerintem már nincs miről beszélnünk”. Ezután olyan üzeneteket kaptam tőle, amiben a magyar nyelv összes trágár szava felsorakozott. Ezen kívül olyanokat írt, hogy már az első randi után undorral ment haza, csak akart adni az egésznek egy esélyt. Meg olyat, hogy én nem fogok soha senkinek kelleni, amiért olyan vagyok, amilyen. De ami mindent felül múl, az az, hogy Facebook storyba kirakott egy képet, ahol kitárt karokkal áll egy mezőn és oda volt írva, hogy végre szabad vagyok, elegem van az életképtelen emberekből. Erről mi a véleményetek? Mert nekem az, hogy 20 évesen nem illik ilyet csinálni. De ilyet eleve nem. Szóval persze letiltott. Egy hónap telt el a szakítás óta, de én csak rá tudok gondolni. Egyfolytában azt érzem, hogy írnom kell egy levelet, amiben leírom neki, hogy mennyire hiányzik, és ezt bedobnám a postaládájukba. De az részemről megalázkodás lenne, ráadásul azt sem tudom, mit reagálna rá. Egy oka van , amiért haragudhat rám, és az az, hogy a barátnőjével beszéltem meg a mi kapcsolatunk problémáit. Ezt abba is hagytam nagyon gyorsan, csak a kedves leányzó mindent visszakozyogott a barátnőmnek. Sajnos nagyon ostoba voltam, hogy ezt csináltam, de a barátnőm azt mondta, hogy ezeket már a szakítás előtt 2 héttel tudta. Hirtelen azon a napon reagált csak így, előtte kedves volt, sőt, a szakítást megelőző napon azt mondta, hogy nálam jobbat soha nem fog találni. Erre. Annyira fáj, hogy így végződött. Hiányzik nagyon, az az igazság. Mit tegyek, mit ajánlatok?