Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy kis biztatásra lenne szükségem, szerintetek lehetséges fenntartani a kapcsolatot?
Egy külföldi egyetemen tanuló lány vagyok és lassan három hónapja vagyok együtt egy ázsiai sráccal aki szintén ott tanul velem egyetemen. Már tavaly félév óta nagyon jóba lettünk és legjobb barátok lettünk olyan szintig hogy mindent tudunk a másikról. Ebben a tanévben szinte minden napot együtt töltöttünk az egyetemen. Legtöbbször ez az együtt tanulásról szólt ill együtt vacsiztunk/ebédeltünk dee nyilván naagyon sokat beszélgettünk stb. Minden nap ott volt mellettem és együtt szenvedtünk, együtt csináltunk...mindent. De jövőre ő máshol fog tanulni egy évig mert Erasmus-os....aztán vissza fog jönni mikor az utolsó évemben leszek egyetemen és együtt fogunk végezni.
Én persze minden tőlem telhetőt - ahogy ő is - megpróbál tenni hogy fenn maradjon a kapcsolat de ez gyakorlatba nem tudom hogyan fog működni. Persze van videocall meg minden féle social media platform de nyilván az nem ugyan az. Csak félek hogy az érzéseim idővel megváltoznak ugyanakkor azt is tudom hogy igazi soulmate és nagyon fontos számomra és !!!irtóra!!! fog hiányozni...
Most jön Magyarországra egy hónapra de ezután már csak a téliszünetben találkoznánk legkorábban.
Bárki aki távkapcsolatban van/volt tudna tanácsot adni (de más is nyugodtan)?
Előző vagyok, bocsánat, este van és félrenyomtam.
Szóval.. ne sz legyen a fejetekben, főleg neked, mert én is lány vagyok és tudom, hogy néha vannak extra gondolatok, amiknek semmi keresnivalója, valamint haszna egy normális elmélkedésben, hogy a párod azért ment el, hogy új dolgokat tanuljon, megismerjen egy új kultúrát és, hogy ebből később neki mennyi haszna származhat, hiszen ilyen tapasztalatokkal rendelkezik majd, amit nagyon kevesen mondhatnak el magukról.
Nagyon sok erőt kívánok nektek, de ne feledd, egy év egy egész élethez képest olyan kevés, hogy ha most sikeresen átvészelitek, pár év múlva már alig emlékeztek arra, amit most elviselhetetlennek érezték. Amúgy is, igazi lelki társaknak ez nem lehet kihívás ;)
20/L
300 km van köztem és barátom között 3 és fél éve vagyunk együtt. Majd most jobb lesz a helyzet az egyetem miatt de eddig nehéz volt hiszen csak szünetekben tudtunk találkozni. De figyelj nem szabad semmit nem megpróbálni. Ezt megtanultam. Lehet ha én is elengedem ezt a srácot meg mindig egyedül lennék. Próbáld meg élvezed amíg lehet és hidd ha egymásnak vagytok teremtve akkor működni fog. És a sors nem véletlenül alakította úgy, hogy találkozzatok. Gyerünk és szurkolók nektek!
Ui: nekünk 3 és fél évet kellet várni arra, hogy több időnk legyen egymásra németek "csak" 1 év
#3-#6 ment a zöld.
#2-es vagyok, férfi. Szntén 300 km volt.
Én úgy fogalmaztam, hogy amig fizikailag nem vagyunk együtt addig is tegyük életünk részévé a másikat.
Én dolgoztam, ő tanult. Vartam a kicsengetéseket szünetre. Megirtam a feladatot neki ha olyan volt. Mi együtt tévéztünk. Valamelyikünk talalt egy jó filmet, nyomtuk oda.
Viber, telefon, "ez de bolond", "milyen megható volt", stb.
Nekünk nem sikerült😪
De szoritok nektek.
Kitartás, türelem, tolerancia, szeretet.
🤞🙏
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!