SOS! Szakítanom kéne? (hosszú)

Először írnék egy kis háttérsztorit. Tudni kell rólam, hogy egy nagyon nehezen barátkozó, szorongó lány vagyok teljesen átlagos testalkattal, kinézettel. Főleg lányokkal nem megy könnyen a barátkozás. Egy legjobb barátnőmön kívül az összes barátom fiú (max. olyan 6 fő), de persze nem mindegyikükkel ugyanolyan szoros a kapcsolatom. Mind egy baráti körbe tartozunk már gyerekkorunk óta. (Kivétel az egyik fiú barátom akivel csak messengeren tartottam a kapcsolatot, ez még lényeges lesz.) Mindig fiús lány voltam, fiúk közt nőttem fel és emiatt nekem ez természetes. Lehet hogy ez rossz, nem tudom. De sosem kellettem magam nekik, nem volt egyikükkel sem több baráti kapcsolatnál. Olyanok ők nekem mint a második családom, és persze nagyon sokat voltunk együtt. Amikor volt barátom akkor persze jóval kevesebbet, szerintem ez így normális. 14 évesen az első barátomnál nem is volt ebből probléma, neki is a legjobb barátja egy lány volt például. Középiskolában 2 fiú barátommal kerültem egy osztályba, és ott ismertem meg a jelenlegi barátom.

A mostani egyben második barátommal 9 hónapja vagyunk együtt. Osztálytársak vagyunk. Ő nagyon extrovertált, népszerű, rengeteg barátja van mindkét nemből. Nagyon sok barátnője is volt. Családi élete zűrös volt kiskorában, ebből következik, hogy a lelki világa sem a legjobb, ez lehet fontos a sztori szempontból.

Szóval az elején (kb. egy hónapig) minden tökéletes volt. Akkor viszont megtudta, hogy kb 3 havonta tartunk az egyik fiú barátunknál amolyan "bulit", ami inkább csak összejövetel, és akkor ott is alszunk csoportosan nála. Nem értettem mi ezzel a problémája, mert a barátnőmmel aludtam az ilyen alkalmakkor, külön szobában a fiúktól. Először csak azt mondta, hogy évente 1-re mehetek el, aztán választás elé állított, hogy vagy nem megyek mostantól egyre sem, vagy szakít, sőt utána azt se engedte, hogy elmondjam a barátaimnak hogy miatta nem mehetek. Őt választottam, még meg is tudtam érteni, ha kívülállóként tekintettem a kapcsolatra, akkor én is elismertem hogy ez nem mindennapi.

Viszont amikor megtudta hogy elmondtam a barátaimnak az okot (nem igazán értettem hogy tudtam volna titkolni), akkor szintén majdnem szakított. Nos erre egyszerű megoldás lehetne, hogy a barátom is ott legyen ezeknél az alkalmaknál, de a barátaim nem kedvelik őt, amikor nem jártunk sem voltak puszipajtások az iskolában, de amikor ezt a tiltást megtudták még inkább ellenszenvesek lettek iránta. Ezután megtiltotta hogy beszéljek 3 fiú barátommal, csak mert neki nem tetszettek. Ezekbe is belementem. Az elkövetkező hónapokban pedig folytonos veszekedések voltak. Iskolában ha beszéltem a barátaimmal az nem tetszett neki, de ő beszélt bárkivel, lányokkal is. Sokszor éreztem megalázva magam más lányoknak tett megjegyzései miatt, ezekre azt mondta neki ilyen a személyisége, de próbál majd rajta változtatni. Volt, hogy veszekedések alkalmával más lányoknak írogatott, olyanokat hogy összejönne velük ha nem lenne barátnője vagy volt hogy ott akart aludni egynél. Utána mindig megígérte hogy nem lesz ilyen. Összesen 3 ilyen eset volt. Amikor eltiltott néhány fiú barátomtól, azt mondta, hogy ha engem is zavar valaki nyugodtan tiltsam el tőle. Én ezzel a lehetőséggel nem éltem, szerintem nem normális dolog, de egyszer egy ilyen "veszekedés utáni más lánynak való irogatás" után kértem, hogy ne beszéljen többé azzal a lánnyal akivel írogatott. Nem tartotta be, és azzal indokolta hogy ő az egyik "rajongója" és nem akar bunkó lenni. Utána megtiltotta, hogy nélküle igyak alkoholt, vagy hogy cigit fogadjak el mástól aki nem ő. Ő ezzel szemben rendszeresen bulizik, többször is aludt ott lány barátjánál is buli után. Egyszer ittam üdítőt üvegből egy fiú osztálytársam után és nem csókolt meg egy napig emiatt. Veszekedésekkor jellemző hogy csúnyán beszél velem, dühösen, és erre azt mondja hogy neki gyenge az idegzete, de ha én voltam kiakadva a vita alkalmával akkor fel volt háborodva és azt mondta hogy bezzeg a régi barátnői ilyenkor ölelgették és bocsánatot kértek, én nem vagyok megnevelve. Egyszer az anyja (nem az igazi de annak tekinti) részegen ok nélkül elkezdett szóban bántani és meg is rángatott és ő erre nem állt mellém, még csak nem is haragudott az anyjára emiatt. Még tudnék sok dolgot írni de ez már így is elég hosszú. Rengetegszer szóba került a szakítás de mindig reménykedtem hátha jobb lesz, megváltozik. És amikor nem veszekedtünk akkor minden nagyon jó volt. Ő és az ő barátai, családja az ő igazát fújták, az én barátaim az barátom ellenit. Nem tudtam hogy most kinek van igaza sok esetben. Nekem hiányoznak a barátaim, bűntudatom van miattuk, és úgy érzem a barátom rosszul bánik velem. Szakítanom kéne vagy ezt meg lehet valahogy javítani? Miért viselkedik így? Én vagyok a rossz mert ennyi fiú barátom van?  Neki is igaza van valahol? Őszintén

Lány 16, fiú 18