A barátom megunt volna?

Sziasztok! A barátommal 7 hónapja vagyunk együtt és az elején még én tetszettem neki, udvarolt, érdeklődött, mindíg találkozni akart stb...

Nem mondom hogy ez most nincs meg de sokkal kevésbé mint akkor. Gondolom ez minden kapcsolatban így van, elvileg ez normális csak nem tudom hogy pont ennyi idő után. Meg nemrég történt egy incidens ami miatt mindkettőnket nagyon elbizonytalanított.

Ugyanis nemrég történt egy eset hogy szakítottam vele, mondván hogy úgy érzem nem érdeklem és nem érzem hogy velem akarna lenni. Nagyon hirtelen történt ugyanis ennek igazából előszele sem volt csak így oda nyögtem nekii, aztán ott hagytam. Nem jött utánam és én sem fordultam vissza. Még aznap kibékültünk üzenetben és bocsánatot kértem tőle, megmondtam neki hogy ezt a döntést hirtelen felindulásból hoztam és már akkor bántam mikor meghoztam.

Másnap találkoztunk és megbeszéltük ezt személyesen is. Azt mondta nem tudja eldönteni hogy maradjon e velem vagy szakítson. Azért akarna velem maradni mert igazából úgy érzi jól megvagyunk, nagyon szeret, 7hónap alatt sose vitáztunm még, mindíg meg tudtuk beszélni ha volt valami.

Ami miatt szakítana velem az az, hogy elvileg mikor benyögtem neki hogy vége, ne eröltessük, elmondása szerint 15perc után már nem érzett semmi fájdalmat. Ez megrémisztette, engem is de főleg sok kérdést vetett fel bennem. Szeret, imád, jól érzi magát velem de ha szakításra kerül a sor, nem érez semmit pár perc után? Megkérdeztem tőle hogy biztos hogy akkor szeretsz? Csak mert ez így nagyon fura. Azt mondta szeret, és hogy ő se érti hogy lehet ez. A másik ami miatt azt gondolom hogy megunt volna hogy hetente kb 2-3 alkalommal találkozunk. Ő szerinte ez nem sok de valahogy mégis érzem rajta hogy annak érzi. Mondott olyat hogy mikor velem van, előfordul hogy inkább egyedül lenne, vagy mással. Mondjuk egy haverjával vagy a családjával. Én sose erőltetem rá magam hozzáteszem. Mondtam neki hogy akkor mondja meg ha nincs kedve velem lenni, nem sértődöm meg, eddig se hisztiztem ha elment valahova a barátaival. Azt mondta nem akart megbántani. Kértem hogy ezután mondja el ha így érez. Megígérte hogy ezután igazat mond, de kiderült hogy azóta is gyakran hazudik erről. Ő ugyan nem érzi soknak a heti 2-3 talit de felőle az is tök oké lenne ha heti egyszer találkoznánk. Na mindegy a lényeg hogy a kapcsolatunk elején még nagyon akart, tetszettem neki, nagyon hajtott hogy megszerezzen, de msot hogy vagyok neki és érezhetően oda vagyon érte már nem érzi hogy próbálkoznia kéne. Persze minden nap ír és gyakran telefonon is hív de úgy érzem ezeket csak olyankor teszi mikor épp semmi dolga vagy unatkozik. A kapcsolatunk elején nagyon hajtott hogy minél többet tudjunk találkozni, most meg az se zavarná nagyon ha egy héten nem is találkoznánk.

Bocs a helyesírási hibákért.