Mit kezdjek magammal, ha nem tudom elfelejteni?

Előre szólok, nem lesz rövid.

Szóval lassan 1 éve szakított velem a barátnőm, Én azóta szenvedek a hiánya miatt.

Azért szakított, mert egyre többet veszekedtünk 3 fiúbarátja miatt, akikből 2-en bepróbálkoztak nála a kapcsolatunk alatt. Én egy önbizalomhiányos srác vagyok, ingatag családi háttérrel, és emiatt folyton azon ment bennem a para, hogy lecserél valaki jobbra (szerintem jobbak voltak nálam). Szakítás után még beszéltünk 8 hónapig, de sajnos akárhányszor valami jót akartam tenni érte, akkor elcsesztem, pedig csak a jószándék vezérelt.

Ő szinte azonnal összejött egy másik sráccal, méghozzá az egyik fiúbaráttal. Talán mondanom sem kell, hogy az önbizalmamnak ez is nagyon betett. Hónapokig mondogatta, hogy lehet egyszerre 2 embert szeretni, meg már rég kapcsolatban volt, amikor miattam sírt az én pulóverembe (nála maradt). Ez tartotta bennem a lelket nagyon-nagyon sokáig.

Ő a legklasszabb lány, akivel valaha találkoztam, tudjátok, összeköltözés, gyerekek stb..

Az azóta eltelt 11 hónapban 15 kilót híztam, volt öngyilkossági kísérletem, széthullott a családom, önbizalom hiányában merevedési zavaraim vannak (nem áll fel lány társaságában).

Sokszor járok társaságba, rengeteg embert ismerek, kapcsolatom is volt már, de egyiknél sem éreztem azt, amit az exemmel való megismerkedéskor. És akkor meg szarul érzem magam, mert tudom, hogy tudnám jobban is szeretni őket. Abszolút cèltalanná vált minden, csak sodródom azóta...

Fejben már kitaláltam egy rakás dolgot amit, ha megcsinálok, akkor nagyon klassz leszek, jobban vonzom a lányokat, illetve ha más nem, talán imponálna a Nagy Ő-nek, aki már csak az exem. De a gyakorlati kivitelezésig soha nem jutok el, valahogy nem motivál semmi.

Nem tudom mit tehetnék, vérző szívvel szenvedek 11 hónapja, ami bár nem olyan sok, nem érzem úgy, hogy kevésbé fájna az, ami történt.