Nagyon elcsesztem?

A barátommal lassan 2 hónapja vagyunk együtt. Távkapcsolatban élünk, 186 km van közöttünk. Eddig mindig, minden jó volt... Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeret, törődött velem stb.. Mindennap beszéltünk messengeren. A találkozások alkalmával minden nagyon jó volt minden.. De most valami megromlott, ami az én hibám. Úgy volt tegnap feltudok hozzá utazni, megengedik a szüleim stb...mivel ugye akkor volt a szülinapja és együtt terveztük tölteni ezt a napot. Igen ám csak, hogy a szüleim végül aznap nem engedtek el, ami miatt ő teljesen megváltozott... Állítása szerint hatalmasat csalódott bennem, de hisz nem is én tehetek róla, úgy volt tuti tudok menni, nem tehetek róla, hogy végül mégsem. De most megbeszéltem a szüleimmel, hogy akkor holnap után, azaz 29-én felmegyek reggel és este jövök, ahogy alapból terveztem is, csak ugye most lett ez a pár nap eltolódás... A barátom e hír hallatán először láttam rajta, hogy örül, de azt mondta nem éli bele magát addig, míg nem a búszról írok majd már neki, ugyanis a 26-ra szervezett taliba is teljesen beleélte magát, nem akar ismét csalódni. Mondtam neki, hogy ezen ne akadjon már fent, hisz megyek csak 3 nappal később, de állítása szerint ő nem tudja ezt ilyen gyorsan elfelejteni, mert annyira beleélte magát meg minden, ahogy már korábban írtam is... És mióta elmondtam neki, hogy mégse tudok menni, azaz vasárnap, na azóta teljesen máshogy viselkedik velem. Nem is keres önszántából, nem úgy ír ahogy eddig szokott stb..félek nagyon elrontottam, de úgy vélem nem tehetek róla, plusz 29-én megyek, szóval nem kéne ennyire felfújni ezt a dolgot... Mit tegyek, hogy újra "normális" legyen a barátom velem szemben? Vagyis, ezzel az egész szituációval mit tudnék kezdeni?

(16L, 17F)