Mit csináljak? Engedjem el? Totálisan elcsesztem?

Azon gondolkodtam, hogy pszichológushoz fordulok, de rájöttem, hogy hülyeség lenne, mert a pszihológus nem azon segít ami az igazi problémám, nem tud tanácsot adni, nem ez a dolga, hanem az, hogy a lelki világot helyre állítsa, de én még ott nem tartok jelenleg is dolgozik bennem ez a rotor, ami szabályosan leépít.

Következő a story:

Lassan 1 év 4 hónapja szerelmes vagyok egy lányba.. Ezzel a lánnyal 3 hónappal a szerelembe esésem előtt voltam, együtt majdnem 1 hónapig, de akkor még gyerek voltam, nem tudtam annyira komolyan venni, csak az volt a lényeg, hogy legyen egy csajom és elvesszen a szüzességem.

1 évig a szerelembe esésem után csak érlelődtem, nem mertem kezdeményezni, voltak fellángolások amik kioltódtak, voltak próbálkozások amik feleslegesek voltak, ezek után történt, hogy végre megtörtént, elhívtam egy találkára, aztán tali előtt egy nappal letiltott és utána egy hónapig le voltam tiltva, majd fel oldott és rám írt, hogy sajnálja. Ekkor én nekem bánatomba felszedett habi barátnőim voltak és megmondtam neki, hogy megbocsátok, de nem fogunk talizni.. aztán 2 hét után végeztem a habi kapcsolatokkal és írtam neki, hogy talizhatunk... beszélgettünk utána kimaradt egy hét beszélgetés, szétstresszeltem magam. Utána ráírtam és valahogy eljutottunk a taliig. Jó volt meg minden, de itt kezdődnek a bajok. Én hülye needy voltam, azaz rajta csüngtem túl reagáltam ezt az egészet, ez az egyik. A másik meg, 0 bizalmam volt a csaj iránt, én meg a szerelmes fejemmel mindent elképzeltem, hogy csak szórakozik velem, és mit tudom én miért van velem. (Mert végül is mi indoka lenne rá, hogy velem legyen... szeretem, igen de ebből nem tud táplálkozni nem lesz tudom miért lenne neki jobb ettől. Rajongás abból viszont már tud táplálkozni mert fényezem az egóját, de normális ember szerint ez taszító, irántam is rajongtak emberek, de hát egy idő után nem tudok vele mit kezdeni.)

És meg is kérdeztem, hogy milyen szándéka volt, azt mondta semmi. Azt is kérdeztem, hogy szeretett e valaha, és azt mondta, hogy igen, de nekem ezt mondhatja mert felesleges....

Szóval nem tartom valószínűnek, hogy csak úgy volt velem. Ha eltekintünk a rajongástól nem tudom, mit tud ezen kihasználni, hogy szeretem, szerelmes érzelmeket táplálok iránta? Azt mondja mindig, hogy aranyos vagyok és hiányzom..

Volt egy nap amikor el akartam mondani neki, hogy egyáltalán nem bízok benne, megbeszéltük, hogy talizunk vasárnap 5kor. Eljött a vasárnap, azt mondja a csaj, hogy glamour napok vannak menjünk vásárolni, mondtam, hogy elmehetünk ha megbeszéltük a dolgokat, erre azt mondta, hogy de nekem mindenképp el kell mennem vásárolni. Behisztiztem, mondtam akkor menjél szevasz. Aztán megbeszéltük végül, hogy este talizunk. Rám ír 21kor, hogy bocsi lemerültem... Aztán elmondtam neki, hogy szevasz, mert ugye szerelmes fejemmel mindent elképzeltem, hogy csak kihasználja az érzéseim stb... nem érek neki semmit. Aztán letiltottam(dedó).

3-4 hét utána, miután nem kezdtem elfelejteni, hanem ezeket az érzéseket elnyomtam magamban és csak néha jutottak már eszembe, de akkor is fontosak voltak. Egyik haverommal bebasztunk, és valamiért felhívtam, nem emlékszem, hogy jutottam el odáig csak az volt, hogy láttam ahogy a telefon a kezembe őt hívja, mind ezt hajnal 3kor. Nem vette, fel de viszont írt. Aztán én meg fogtam és szét kúrtam a telefont.

Mikor utoljára beszéltünk, ő haraggal vált el tőlem idézem "hát téged kajak nem lehet megérteni"

Megkérdeztem mit nem ért, elmagyarázom és azt mondta "Nem kell".

Konkrétan nem mondtam el neki, hogy azért nem akarok folytatni vele bármilyen kapcsolatot, mert nem bízok benne, de viszont mikor azt mondta, hogy "igen, de neked hiába mondom úgy sem hiszed el" akkor mondtam, hogy persze, hogy nem hiszem el hisz nem bízok benned.

De viszont nem úgy tűnik mint ha érdekelné. Azt nem tudom, hogy tudja-e hogy ilyen komolyak az érzéseim.

Konkrét kérdések:

1. Van értelme a folytatásnak?

2. Ha nincs, akkor megfognak szűnni valahogy ezek az érzések? (1,35 év alatt nem nagyon sikerült)

3. Lehet-e abba valami, hogy tényleg csak kihasznál és rohadtul nem érdeklem?

4. Elnyomom az érzéseim szerintetek? Ha igen miért?

Most kezdem felfedezni az élet valódi oldalát, úgy élek ahogy nekem jó. Régen ez úgy volt, hogy a másoknak való megfelelési kényszerem egy kutyát csinált belőlem. Ha kell én odaállok és a szemébe mondom, mit érzek, bárki röhöghet rajtam, nem fog érdekelni. Ami visszatart, az az, hogy döntésképtelen vagyok, illetve kételyeim vannak a csaj felé (érdeklem vagy nem)

Én 16F, ő 17L.