Félünk a változástól, ezért eljátsszuk, hogy 'minden rendben van'?

Tulajdonképpen másfél éve vagyunk együtt a barátommal. Mindkettőnknek első kapcsolat volt, és első szerelem is. Sajnos úgy érzem nagyon kifakultak az érzéseim, és a szerelem lassan átalakult valami erősebbé, inkább nagyon mély szeretetté. Sokszor próbáltam már megbeszélni vele, hogy nem érzem azt, amit kéne, de szerinte ennyi idő után teljesen normális, hogy fakulnak az érzéseink.

Azt érzem, hogy ez így nem jó, én nem erre vágyom. Azt is tudom, hogy sohasem fogom tudni teljesen elfelejteni, örökre helyet hagyunk egymás szívében. Viszont félek a változástól, mi lesz, ha nem találok még egy embert, akivel ennyire összeillek. Már egy ideje húzom a dolgokat, pedig tudom, hogy pontot kellene tennem a kapcsolatunk végére... Egyszerűen annyi időt töltöttünk együtt az utóbbi két évben, annyira megszoktuk egymást, hogy nagyon furcsa lenne nélküle minden.

Ti mit gondoltok erről az egészről?