Utálom magamat, elrontottam mindent, de ő boldog, ez most így rendben van?

A helyzet röviden: egy szakítás után elég hirtelen összejöttem valakivel, aki már egy jóideje szerelmes belém. Meghallgatta minden hülyeségemet, hihetetlen sokat panaszkodtam neki a volt barátomról. Amikor néha ő is akart mesélni, én is meghallgattam a problémáit. Amolyan "legjobb barátok" szinten voltunk, azt hiszem. Körülöttünk mindenki azt hitte rólunk, hogy együtt vagyunk. Aztán, amikor a volt barátommal a helyzet már menthetetlenné vált, ő elmondta, hogy szerelmes belém, csak nem akarta megzavarni a boldogságomat... Kb. 1 héttel később a volt barátommal szakítottunk. Már nem próbáltam maradásra bírni őt. Már nem szerettem őt.

Azt hittem, a másik fiúval lehet minden szuper. Alakul, ahogy alakul... habár én nem akartam vele elrontani a barátságomat. Mégis sikerült, vagyis nem, mert továbbra is jóban vagyunk, de végülis összejöttünk. Ő nagyon fontos nekem, de nem gyakran érzem úgy, hogy szerelmes vagyok belé. Mintha akaratlanul is vissza próbálnám terelni ezt az egészet a barátság kategóriába. Az is lehet, hogy csak túl gyorsan jöttünk össze... Nem tudooom. 2 napja nem találkoztam vele és nagyon hiányzik:(

Ugyanakkor, emiatt annyira utálom magamat. Bűntudatom van, de nagyon, amiért én nem vagyok annyira biztos az érzelmeimben, mint ő... és nem tudom, mennyi összefüggés lehet, de kb. azóta utálok tükörbe nézni (leginkább mert alapból is nagyon ronda vagyok, de eddig nem nagyon foglalkoztam ezzel, mostanában inkább...:/

Amióta összejöttünk, rengetegszer elmondta, hogy ő mennyire örül nekem, hogy mennyire szeret engem, hogy miattam boldog... nem is bírnék szakítani vele. Tényleg, néha imádom őt, de sokszor meg egyszerűen semmit sem érzek iránta:( Mégis, ha ő boldog miattam, nem rontanám el a boldogságát, mert nekem az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen

És amióta vele tart ez az egész, én is sokkal boldogabb vagyok, mint eddig

Csak ez nem stimmel, hogy nincs az a folyamatos "mennyiree imádom" érzés (azt azért szögezzük le, hogy én is többet érzek iránta barátságnál, csak egy kapcsolathoz ez lehet, hogy kevés)

NEM játszani szeretnék az érzéseivel!!! Pont amiatt nem (sem!) fogok vele szakítani, mert ő most boldog. Miattam. Nekem ez a lényeg.