Miért reagálhattam így?

Amúgy van egy pszichológiai szabályszerűség, ami minden emberre igaz. A párkapcsolatunkban úgy viselkedünk a partnerünkkel, ahogyan az ellenkező nemű szülőnkkel kellett viselkednünk gyerekkorunkban.

Azon érdemes elgondolkodni, hogy az anyukád felé mi volt az elvárt reakció. Az anyukád dominánsabb típus, és gyakrabban volt, hogy vissza kellett húzódnod vele szemben, hogy elkerüld a további konfliktust?

Ha máshogy reagálsz, mint "szoktál", annak csak az az egy oka lehet, hogy tudat alatt egy rosszabb következményt próbálsz elkerülni, amit már átéltél kisebb korodban. Példa: amikor anyukád érzelmi fájdalmat okozott neked, pl rád szólt valamiért, ami neked gyerekként örömet okozott, és nem lett megmagyarázva, hogy mit csináltál rosszul pl: "ne ugrálj az ágyon". De te gyerekként elkezdtél pl kiabálni (a gyereknek nincs más eszköze az akarata érvényesítésére, ha a szülő zsarnokként viselkedik bizonyos helyzetben), mire az anyukád pl megpofozott. Ez a gyerek agyában egy fájdalmas emlék, amire a legtöbbször nem is emlékszünk, annyira fáj. Viszont a gyerek így megtanulja, hogy ha dühösen reagál ebben a helyzetben, az egy fájdalmas következményhez vezet. Ezért, hogy a nem tudatosított fájdalmas következményt elkerüljük, automatikusan inkább az ellenkező módon, passzívan reagálunk már felnőttként is egy hasonló helyzetben.

Szerintem ilyesmi lehet a háttérben.

#1 és #2 vagyok:

Ha nem váltott ki benned semmilyen érzelmet az, hogy a barátnőd megcsalt, akkor lehet, hogy azt is érdemes átgondolnod, hogy érzel-e még iránta valamit. Mert, ha szerelmes vagy, akkor rosszul esne, hogy a másik megcsalt. Ha nem esett rosszul, akkor lehet, hogy hagynotok kéne ezt a kapcsolatot, mert az annak a bizonyítéka, hogy már nem érzitek azt egymás iránt. Gondolom a megcsalás se véletlen volt akkor.

Dehogynem, sőt már most is egy gondod van ebből. Ha érezted volna akkor abban a pillanatban úgy kidobod hogy a lába se éri a földet és soha eszedbe nem jut vele valamilyen kapcsolatban maradni. Ha elnyomod akkor lehet úgy teszel mintha mi se történt volna, megbocsájtasz neki könnyedén, azt mondod “spongyát rá”, ő meg azt fogja hinni hogy ez totál rendben van így, szépen kihasznál majd, eltartatja magát veled, miközben fűvel fával dug a hátad mögött. Például ez is egy lehetséges forgatókönyv ami nem túl sok jóval kecsegtet.

De ezen felül más is, az érzelem egy energia, ami nem vész el csak azért mert elnyomod és nem engeded ki magadból. Az elraktárolódik, sőt minden hasonló esettől csak gyűlik és folyamatosan keresi a kitörési lehetőséget. Vagy úgy törik ki hogy kis semmiségekért robbanni fogsz és így a kapcsolataidat teszi lassan tönkre, vagy ha ezt se engeded meg akkor az energia befelé fordul és testi betegségek útján fog rombolni (pl rák, immunbetegségek, emésztési zavarok, lelki betegségek (depresszio, skizo, stb), kinél mi).

Hidd el jobb ha belegondolsz abba amit tett és átérzed a borzalmas érzelmeket amik ezzel járnak és jól kiordítod neki magadból és kidobod a p.ába. Még ha adnál is neki még egy (utolsó) esélyt, még akkor is nagyon ki kéne ezeket adnod előbb magadból (neki és nem másnak)