Miért vagyok egyszer ilyen, másszor meg amolyan a barátommal szemben? 17/l

Lassan egy éve vagyok együtt a barátommal és nagyon imádom őt tényleg.(ő 20 éves). Viszont amit tudni kell rólam ,hogy nagyon büszke vagyok és szeretem megmutatni ,hogy engem nem könnyű megtartani. Most elítélhettek meg minden. Tudom ,hogy a büszkeségem nemfog boldoggá tenni igen tudom ,de valahogy mégis.

Mindketten elég népszerűek vagyunk,sokan ismernek minket,nagy a ismertségi körünk blablablaa..Meg erre fele mindenki tudja ki kicsoda..

Viszont a fő gond az lenne, hogy amikor átjön hozzám ,vannak azok a napjaim ,hogy a büszkeségem vagy nemtudom miből kifolyólag de kicsit bunkó vagyok, féltékennyé akarom tenni hasonlók, nem bújok hozzá ,hagyom ,hogy ő jöjjön. Ey így rendben van?

Viszont letelik az a pár óra és újból bújok,puszilgatom meg minden..Viszont van ,hogy egész nap szeretgetni tudnám. Ki kell fogni a napokat ,vagy fogalmam sincs. Veletek is volt már ilyen?

Hogy halálosan imádjátok a párotokat ,de mégis azért megmutatjátok ,hogy igen, attól még ,hogy együtt vagytok igenis ne vegye fél vállról ?

Máshogy sajnos nem tudom megfogalmazni. Jöhetnek a vélemények ,vagy tanácsok. :) ♥