Maradjak a barátommal vagy szakítsunk?

A barátommal körülbelül hét hónapja vagyunk együtt. Végig távkapcsolat volt, heti egyszer találkozunk és akkor is társaságban. Én kezdem úgy érezni, hogy elhidegülünk. Először még izgi volt a várakozás, de most már öritő. Mivel csak szombaton találkozunk ezért nem megyek sehova a barátnőimmel ha hívnak. Akkor is lemondom ha amúgy mennék de akkor árulónak érezném magam amiért nem a fiúval vagyok. Aztán és most kérlek ne ítéljetek el, de van egy másik fiú. Csütörtök délutánonként együtt raktározunk a helyi könyvtárban. Már randira is hívott de én elutasítottam, aztán meg ezen bánkódtam és közben ostoroztam magam amiért van barátom és másra gondolok. Az is nagy gond hogy a barátommal alig ismerjük egymást mint mondtam általában nagyobb társaságban találkozunk, ahol persze foglalkozik velem de csak az alapdolgokkal: kézfogás, ölelés, csók. A barátainak is hiányzik, közölük is néhányan vidékre mentek suliba és csak szombaon tudnak találkozni. Vasárnap a szüleivel van aztán már háromkor megy is vissza a koleszbe. A pénteket pedig az apjánál tölti. Megírnátok hogy mit gondoltok a helyzetemről?