Ez vajon megbocsátható?

Megígértük, hogy mindent elmondunk a másiknak és soha nem hazudunk. Viszont vizsgaidőszaka van, a napi 2000 üzenet lecsökkent körülbelül 60-ra (igen, még ez is soknak hangzik, de higgyétek el, ilyen éles váltás nem esik túl jól), és megbolondulok. Folyamatosan pánikolok, nem bírom nélküle. Több órát sírok naponta, és csak hajnal után tudunk beszélni telefonhívásban, de már akkor is szörnyen fáradt és nem beszélünk tovább húsz percnél.

Nem bírom, megőrülök. De ez egyáltalán nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy elmondjam neki. Egy hónapot kell így kibírni, aztán megint minden a régi, de... Egyre nehezebb. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy elmondjam-e neki, pedig tudom, hogy ez csak nehezebbé tenne mindent. Így viszont megszegtem az ígéretünket, aminek szintén nem fog örülni.

Mégis mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?