Ti mit tennétek, az én helyzetembe? én már kezdek nagyon kikészüli

Teljesen megértem a helyzeted. Én másfél éve vagyok együtt a barátommal, és egy féléve úgymond "távkapcsolatban" élünk, 300kmre van tőlem (egyetem), és minden hétvégén hazajön hozzám. Eleinte nagyon szörnyű volt nekem is, állandóan sírtam (ráadásul ő isxd), alig bírtuk elengedni egymást. Igazából az idő szerintem segíthet ezen. Próbáld lekötni magad, este hívjátok fel egymást, de ne szomorkodj mindig, hisz úgyis látni fogod:) Foglalkozz magaddal, ne hanyagold a napi teendőket, ne ábrándozz mindig róla:P Tegyél meg mindent, hogy büszke legyen rád és legyél erős! Nyilván egy-két könnycsepp vagy pityergés nem a világ, de ne azt lássa mindig, mert ez neki is "rosszat tesz". Legyél erős! Ha nagy gond van írj privit^^

18l

Nem értem.

Együtt vagytok.

Szeretitek egymást.

Van 2 teljes napotok együtt lenni.

Imád téged.

Szeret.

Téged akar.

Utazik érted.

SZERET.

Én elhiszem, hogy nehéz elválni.

De próbáld más szemszögből nézni egy kicsit.

Én heti 7 napból 5öt egy fiúval töltök. Nincs köztünk semmi. "Együtt élünk", lakótársak vagyunk. Random megölelget, meghallgat, órákig beszélgetünk, érzem, hogy fontos vagyok neki, érzem, hogy engem akar, csak fél.

Majd.. a hétvégére megjelenik a volt barátnője, akivel cirka 1 éve nincsenek együtt, csak külföldön élünk, a lány is kiköltözött 30 kmmel arrébb és egyedül érzi magát. Ilyenkor én javarészt offolva vagyok. Ám nem sírok, nem bőgök. Ilyen az élet. Szenvedni is kell, hogy boldog lehess. :)