Mi a véleményetek erről a helyzetről?

Két hónapja vagyunk együtt a barátommal, mindketten 17 évesek vagyunk. Ő sportoló ami azt jelenti hogy suli után mindennap edzése van este hatig hétig, hétvégente meg általában hazamegy vidékre minimum egy napra a szüleihez (tesojaval el fent). Én viszont elég erős suliba jarok, szóval délutánonként, ha nem is minden nap de tanulnom kell, meg magantanarom is van, nekem ez a fontos. Meg elég rovid ideje vagyunk együtt viszonylag de borzasztó sok vita volt, amik engem eléggé megviseltek, már a szüleim mondtak hogy megértik hogy szerelmes vagyok de el kellene gondolkozni hogy megéri e nekem, hogy mondhatni többet van gyomoridegem, sírós kedvem napokig amíg ezek folynak. Nagyon szeretem ezt a fiút, sose volt meg hogy ennyire kötődtem volna valakihez. Szerintem a szüleim eléggé kompatibilisek és megengednek elég sok mindent, például hogy néha hetkoznap ott aludjak, vagy fent maradjak vele nálunk ha ok nincsenek itthon. Bulizni is elengedtek vele, egyedül arra kértek hogy hétköznaponként ne maszkaljak nagyon el, inkább jojjon ő át edzése után pár órára. Bár szóvá tettek, hogy szerintük nem nekem kellene néha a barátom elé menni a sulihoz meg ha neki nincs is ideje, de nekem ez nem volt probléma. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én lány létemre elvárom hogy egy fiú a tenyéren hordozzon, mindent megtegyen értem. Persze ugyanúgy én is mindent megcsinálok neki, pl főzök ha nála vagyok. Nyilván a legtöbb vita az idő hiány miatt alakul ki, hogy kevés az időnk arra hogy találkozzunk, de néha nagyon rosszul esik egy két dolog. Kérlek mondjatok el a véleményeteket róla, hogy esetleg nincs igazam és kérjek bocsánatot, vagy legyek máskor alkalmazkodobb. De pl meg volt beszélve higy holnap találkozunk, én el is intéztem itthon hogy hétköznap du el tudják menni, megtanultam másnapra meg lemondtam pár dolgot. Nem igazán beszéltünk ma barátommal, olyan este 10 korul hívott hogy akkor holnap találkozzunk nyugatinal hétkor. Természetesen kiakadtam, mert tudja hogy egyedül azt nem engedik higy hétköznap este a városba mászkáljak, főleg nem egyedül (odaig). Ráadásul nem is elvinni akart valahova hanem csak kicserélni egy kabatot. Mondtam neki hogy nem engednek be, ha akar látni és csak este ér rá akkor majd kijön, de ne várja el tőlem hogy ele menjek aztán haza. És itt kezdődött a vita, olyanokat mondott hogy önző vagyok, mert nem törődom azzal hogy ő fáradt edzés után, higy másnap reggel megy vezetni csak magammal foglalkozom. Meg hogyha nem engednek el vele találkozni este hétköznap, miért engednek el hétvégén egy buliba a barátnőimmel. Szerintem a kettő teljesen más, én teljesen meg vagyok elégedve azzal amit a szüleim engednek, korrektek. Szerintetek igaza van ilyenkor? Mert igazából nagyon meg tud bántani ezekkel, mert úgy érzem mintha rángatna ahogy neki jó, hogy nem kezel nőként ebben a kapcsolatban.