Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám ezt leküzdeni? Ez mégis mi lehet?
Most együtt vagyok egy fiúval, akit szeretek. Már lassan egy éve udvarolt és tegnap beleegyeztem hogy a barátnője leszek.
De az a baj, hogy most valahogy mégis szomorú vagyok. Nem találtam meg ebben a dologban a helyem. Nem találtam meg az értelmét a dolognak. Sajnos nem tudom hogy mi a baj. Nem nagyon akarom ezt a dolgot hangoztatni de mégis szomorú lennék, ha elveszíteném vagy már nem szeretne úgy.
Szóval szeretem csak nem tudom kimondani és kimutatni mások előtt. Szégyellem magam, pedig nincs miért.
Van valami ötletetek, hogy mi a baj velem ilyen téren? Hogy miért van ez és hogy hogyan tudnék segíteni ezen? Lehet, hogy pszichológiai dolog miatt van ez?
A válaszokat előre is köszönöm!
16/L
Szerintem az egész azért van, mert a környezetedre is figyelsz, hogy azért mert te mondjuk őt szereted hozzád hogyan viszonyúlnak.
Azt, hogy valaki szeret valakit azt igazából nem nagyon szokta merni felvállalni, de szerintem ennyi időután tudnod kéne mi is van.
Az, hogy szereted az nem egyenlő azzal hogy szereted azt ahogy Ő szeret meg hiányozna ahogy szeret de Ő:D szóval nem tudom szerintem még nincs meg köztetek igazán a kémia..
"Már lassan egy éve udvarolt és tegnap beleegyeztem hogy a barátnője leszek. "
És beleegyező nyilatkozatot is írtál alá?
Ilyen nincs,hogy te beleegyezel, mint valami kényszerhelyzet. A leírásod alapján...hát...mondjuk úgy,hogy nem ő lesz a férjed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!