Sokszor úgy érzem, hogy a barátomon kívül nincs senkim. Van más is ilyen helyzetben?

Barátom 21 (egyetemista), én 18 (végzős). Ő egy másik városban nőtt fel, és ott van is egy 6-8 fős baráti társasága, akikkel már évek óta együtt vannak (fiúk, lányok, párok, testvérek, szóval elég vegyes). Nemrég nekem is volt szerencsém találkozni velúk, és lenyűgözött, mennyire befogadóak és kedvesek voltak velem. Örülök igazából, hogy ha hazamegy és távol vagyunk egymástól is jól tudja érezni magát valakikkel, viszont nekem olyankor sokszor nincs kivel találkozzak. 2 ember van akiket talán barátomnak tudok nevezni, de ők is szokszor el vannak foglalva a saját párkapcsolataikkal, haverjaim meg mind csak a suli falain belül vannak. Nálam a 8 hónapos kapcsolat alatt nem volt opció, hogy hanyagoljak bárkit is barátom miatt, és ha rajtam múlt elég időt töltöttem mindenkivel. Ők viszont nem ilyenek. Mindkettejüknek van egy társaságuk, akikkel buliztam már együtt, de nem nagyon hívogatnak el. Plusz egyik csapat se viselkedett velem olyan "jól", mint barátomé, velük éreztem magam a legjobban, de a távolság miatt esélytelen hogy gyakrabban találkozzak velük. Kicsit zavarosnak tűnik ez így, de arra lyukadnék ki, hogy nincs nagyon senkim akivel időt tudnék tölteni a barátomon kívül, és ez néha eléggé letör. Egyrészt jó, hogy minden szabadidőmet neki tudom szentelni, de jó lenne találni mást is. Sok emberrel voltam már jóban, de minddel csak egy rövid ideig, így már beleuntam ebbe. Szeretnék én is egy olyan társaságot, akikkel el tudok menni többször ide-oda, de 1-2 hónapnál tovább nem tartott eddig, mert előbb-utóbb mind megfeletkezett rólam. Azon gondolkodtam, hogy talán jövőre egyetemen már én is találok magamnak valakiket. Szerintetek mit tehetnék? Esetleg vélemények vagy saját tapasztalatok?