Van még valaki ilyen helyzetben?

Velem is, és még sok más emberrel is volt ilyen! Nyugi, idővel elmúlik ez az érzés! :)

Én kedvtelen,szomorú, visszahúzódó voltam, étvágyam se nagyon volt, és kimozdulni se akartam, még ha a haverok is hívtak akkor sem!

Én is gyengének éreztem maga, hisz elveszítettem azt a személyt akiért az életem adtam volna!

Nekem kb másfél évbe telt ezt a kedvtelen,visszahúzódó "élet stílust" elhagyni! Miután elmúlt, felszabadúltabbnak, élettel telinek éreztem magam! Visszajött az életkedvem, hisz az élet folyik tovább! Nem is kerestem hosszú ideig a szerelmet mondván, hogy úgy is rámtalál! Ez így is történt! :)

Nem tudom mennyire tudtam segítteni! De próbálj túl lépni rajta, és fel a fejjel! :)

18/F

Többször is voltam már hasonlóban, ugyanilyenben még nem. A legtöbb ideig tartó kapcsolatom 1 év 7 hónap volt, ott bár voltak kisebb viták, de veszekedés egy sem, és egyszer csak kaptam egy üzenetet, hogy volt-nincs kapcsolat. Akkor belebetegedtem, nem hittem volna, hogy fogok mást találni, és nem is akartam, hogy őszinte legyek, nekem ő kellett, de az üzenet elég részletes volt ahhoz, hogy tudjam ez már nem fog összejönni. Még mindig sokat gondolok arra az időre, bár mostani fejjel nem ismételném meg.

De végül mégis jött más, majd mikor vége lett, újra, és újra, és újra, amikor egyszer csak összejöttünk a legjobb lány barátommal, akivel gyerekkorunk óta legjobb barátokként tekintettünk egymásra. Na ez hiba volt. :) A kapcsolat nem működött, mivel barátnak jók voltunk, de párnak nem, annak ellenére, hogy ha jól emlékszem egyszer sem vitatkoztunk. Erre 4 hónap után eszméltünk rá, és bemondta az unalmast, azután már nem tudtunk barátok sem maradni. Régen történt, azóta már volt kapcsolatom, és nem is szeretem exem, de hiányzik a barátság, és amikor látom az úton vagy valahol élőben, akkor legszívesebben én is sírnék, viszont már leszoktam róla, ezért inkább magamban depizek, és naphosszat gondolkozom, hogy megkérdezzem-e tőle, neki vajon hiányzik-e a barátságunk, de végül sosem teszem, mert eszembe juttat még jó pár negatív dolgot, ami az összejövetelünkkel kapcsolatos.

Nem tudom Te észrevettél-e hasonlóságot, talán nem jól fogalmaztam meg, de én nagyon úgy látom és érzem a helyzetet, hogy nem volt ok a szakításra/egymás végleges elhagyására.

Ha szeretnél, szívesen beszélgetnék, jó pár depis sztorim van még, a Tiéd is szívesen meghallgatnám, aztán ki tudja, a végén depibarátok lennénk. :D

18/F