Vannak itt olyanok akik stréberrel járnak? Adnátok tanácsot hogy lehet kibírni?

Szóval ezek szerint, akik így letámadtatok, mind helyénvalónak tartjátok, hogy valaki hitegeti egész nyáron a másikat, hogy mennyire szereti, mennyire szeret vele lenni, aztán meg suliidőben egy egy órás sétára is csak úgy képes, hogy fanyalogva nézi az órát, hogy Úr Isten, már rég tanulnia kéne? Konkrétan arra használta, hogy nyáron amíg unatkozik,valaki elszórakoztassa, évközben meg attól is fel van háborodva, ha 10 percre felhívja telefonon, mert addig is tanulhatott volna és te jó ég, majd emiatt nem kap 5-öst a dolgozatára. Itt nem arról van szó, hogy ne tanuljon, de azért 1-1 órát legalább rá lehetne szánni a másikra. Nyilván nem egész napokról beszéltem.

Na jó! Remek! Még én vagyok a rossz, mert bánt, hogy egy 10 percs telefont sem lehet rám szánni? Miért azt írod, hogy ő tűr meg egy ilyet maga mellett, mint én? Vagy nektek ennyire természetes, hogy egy kapcsolat csak annyiból áll, hogy nyáron elvoltunk és kész? Már bánom, hogy feltettem a kérdést! Azt szerettem volna, hogy aki szintén járt már így,írja le, hogy bírja, adjon tanácsot, de csak bántotok.