Hogyan éreztessem vele, hogy ezen nincs mit szégyellnie?

Van egy barátom, akivel nagyon szeretjük egymást. Ő idősebb és tapasztaltabb is nálam, de én vagyok neki eddig a leghosszabb és legkomolyabb kapcsolata, ahogy ő is nekem, csak nekem minden téren.

A helyzet az, hogy én egy viszonylag jómódú családban élek, a barátom pedig falun lakik, és nem teljesen olyan körülmények között, mint mi.

Eddig, mióta együtt vagyunk, csak nálunk találkoztunk, mivel ez volt a legkönnyebb megoldás, hiszen a barátom mindig bejár a városba, itt tanul és dolgozik is mellette. Valamint nem gondoltam, hogy a szüleim elengednének hozzá, egy másik helyre, vonattal stb.

Viszont feljött valamelyik nap a téma köztem és anya között, és anya mondta, hogy elengedne hozzájuk, nem ott aludni, csak így átmenni.

Én ennek tökre megörültem, mert mint városi lány, mindig érdekelt az élet a falun, meg nálunk sosem tudunk kettesben lenni, az öcsém mindig itthon van, a barátomnál viszont ez nem lenne probléma.

Mikor ezt közöltem vele, mondta, hogy persze minden majd megbeszéli az anyukájával is, hogy mikor jó stb. Viszont láttam rajta, hogy annyira nem örül ennek, és mondtam is neki, hogy nem szeretném, ha ő nem akarja, nem azért mondtam. Győzködött, hogy ő igenis akarja, aztán nagy nehezen bevallotta, hogy annyira mégsem, mert fél, hogy hogyan reagálnék.

Ez kicsit rosszul esett, mert én egyáltalán nem az a fajta lány vagyok, aki ez alapján ítélne meg valakit, semmit nem is folyásolna be az, hogy ők éppen szegényesebb körülmények között élnek. (Azt leszögezném, hogy képekről, videóhívásokból néha láttam pl a szobáját és egyáltalán nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogyan az most átjöhet. Normális, igényes ruhákban jár, ad magára a barátom, tehàt ezzel sincs “probléma”). Ha engem ezek a dolgok zavarnának, nem jöttem volna össze vele.

Másrészről valamilyen szinten megértem, hogy kissé szégyelli, bár teljes mértékben nyilván nem tudom átérezni.

Nagyon bánt a dolog, hogy így érez és hogy attól fél, emiatt kevesebbet fog jelenteni nekem vagy kevésbé fogom szeretni.

Mondtam neki, hogy várjunk inkább a dologgal, addig amíg nem szeretné. Most itt abbamaradt a téma, nem is hozom fel, megvárom míg ő lép.

De azért mégiscsak érdekelne, hogy hogyan tudnám vele éreztetni, hogy ettől ő nem lesz kevesebb az én szememben és hogy ugyanolyan fontos marad a számomra?

(Más lányt már vitt magához, de az csak egy ilyen sz*xpartner szerű, nem rendes barátnő volt)