8 év korkülönbség nagyok sok lenne? 17/L

Szerintem ez helyzetfüggő. Én is 17 voltam ő meg 25, amikor összejöttünk. Érződött, hogy én még valahogy kevésbé vagyok érett, de hát megvolt a szerelem, aztán próbálkoztunk, hátha működik, és az évek alatt összecsiszolódtunk. Én felnőttem, és most bő tíz évvel később meg már nem is számít az a 7 év. A szüleim közt több van.

De azt tudni kell, hogy ő egy nagyon rendes férfi, viszonylag konzervatív értékrenddel, akinek mindig is a házasság és a nagy család volt hosszú távú álma, már 25 évesen is.

Nem sok, ha már benőtt a fejed lágya, ez olyan 20-22 év környékén történik meg általában. Egyeseknél jóval később, ritka akinél hamarabb.

Ha a srác nem akar semmit, maximum faroktörlőnek fog használni. Ez valami generációs betegség, hogy az emberek egy bizonyos korosztályban csak használják, de nem becsülik a másikat. Szerintem még neked is érned kell pár évet. Ezzel így viszont most csak érzelmi sérülést okozhatsz magadnak.

Ez a kérdés természetesen akkor válaszolható meg reálisan, ha ismernénk titeket. Rengeteg házasság van nagyobb korkülönbségekkel, és rendben működnek. A lényeg nem is a korkülönbség maga (bizonyos határokon belül), hogy mennyire vagytok közel szellemileg egymáshoz, és hogy az életnek melyik szakaszáról beszélünk. Vagyis ahogy az évek múlnak egyre kevésbé érződik, de fiatalon még tud azért ordítani a különbség. Nyugdíjas korban meg újra érződhet, mert van, hogy az asszonynak lenne kedve élni, de a férj már elfáradt képletesen, nem nyitott már annyira aktivitásokra - minden téren értve.

Elmondom a saját történetemet, mindenki azt következtet le belőle, amit akar, nem akarlak meggyőzni semmiről, csak tapasztalatomat, történetemet átadni. Megpróbálok tárgyilagos lenni:

28 éves srác vagyok, a barátnőm 19. Amikor megismerkedtünk, én nem akartam tőle semmi komolyat, persze néhány esti hancúr jól fogott volna vele, mert nagyon tetszett a lány, meg nagyon talált a szó, stb, de a korkülönbség miatt én sem vettem komolyan, ráadásul túl gyakran nem is tudtunk találkozni, mert én más városban dolgozok, mint ahol lakunk. És ezt neki is megmondtam, sőt, ő is belátta, és így próbált hozzáállni az egészhez. Aztán az egy éjszakából lett kettő, három, ma meg már 78-nál tartunk, és nemsokára egy éve volt az első. Mivel azon vettük észre magunkat, hogy egyre jobban kedveljük egymást először ő kezdett szerelmes lenni, meg én is kezdtem azt érezni, hogy dolgunk van egymással, és szép lassan valami komolyabb dologgá alakult át az egész, és ez életem eddigi legjobb kapcsolata. Szinte mindenben teljesen talál a hozzáállásunk, az elképzeléseink dolgokról...

... egy fontos dolgot leszámítva: szellemi különbség, szemlélet, érettség! Én számtalan életterület iránt érdeklődök, elég világos életcéljaim vannak, és hozzáállásom ezekhez, értelmiséginek tartom magam elég komoly egyetemmel, egyetemi évekkel, tapasztalatokkal a hátam mögött (aminek a mentalitásom alakulásában van szerepe, nem maga az iskolázottság tényében), munkával, ő pedig még most végzi a sulit, 0 tapasztalattal az életről, alacsony nyitottsággal és rálátással, műveltséggel olyan életterületek, életszakaszok iránt, amik nekem fontosak lennének. Ráadásul amúgy sem az az értelmiségi család és környezet, amiből származik ő, egyszerű lány elég szűk világlátással, (noha az egyszerűség sok esetben előny, nem az a bonyolult, folyton spekulálnivalót adó lány, ami nekem ebben a korban előny, mondhatni igény, nincs már kedvem ott fejtegetni a lányok játszmázásait, nehezen követhető agyafúrtságát. Ha valaki valamit akar, valami nem tetszik, megbeszéljük, teszünk érte, és kész, éljen a tiszta, egyenes beszéd, és bizalom, ilyen szempontból viszont nagyon érettnek látom.)

No de ez a szellemi különbség őszintén szólva, engem zavar, és nem tudom, hogy mennyire fenntartható hosszú távon a helyzet. A barátaim ezt látják, és picit óvnak is emiatt, noha támogatnak, de azt mondják, hogy idővel feloldódhat ez a különbség, és "kikupálódik mellettem a csaj", "van benne potenciál", sőt, már most nagyon érződik, hogy sokat érett a gondolkodásmódja mellettem, de "kereshetnék is akár valaki korban hozzám valóbbat".

Az az érdekes ellentét alakult ki, hogy van ez a szellemi, érettségbeli különbség, ami zavar, de másfelől viszont tényleg, életem eddigi legjobb párkapcsolata (pedig előtte volt egy fiatalkoromon átívelő, sok éves, hosszú, ugyancsak jó párkapcsolatom). Hogy mi sül még ki ebből, nem tudom. Lehet, hogy nem ő lesz a feleségem, de igyekszek komolyan venni az egészet, ő is, és lehet, hogy annyira összealakulunk, hogy mégis (Ő jelenleg akár már férjhez is jönne hozzám...). Végül is a legelején is úgy indultam neki, hogy ebből semmi komoly nem lesz. :)

Nos, vonj le a következtetéseket. Ha megosztod velem, azt is jó néven veszem. Azt is hozzátenném, hogy valóban nagyobb az esélye annak, hogy ha valaki ennyivel idősebb, mint te, akkor tényleg csak szexet akar, ha egyáltalán akar valamit.

Ezt sosem tudhatod előre. Én is 17 voltam, amikor megismerkedtem a párommal, 18, amikor összejöttünk, ő meg 19 évvel idősebb nálam. Interneten ismerkedtem meg vele (nem társkeresőn, hanem ilyen zenei fórumon). Mindenképp találkozni akartam vele. Az sem érdekelt, ha csak egy éjszakát tölthetek vele, elhatároztam, hogy nekem rá SZÜKSÉGEM VAN. Persze ennél azért szívem szerint sokkal többre vágytam...

Én az ország egyik végében, ő a másikban. Anyáméknak hazudtam, hogy találkozhassak vele. (OK, nem valami felelősségteljes viselkedés, de ki tudja ezt megmagyarázni egy kamaszlánynak? :D ) A szüleim teljesen ki voltak akadva...

Az egyetemet már úgy kezdtem, hogy jártunk, 3 évig ingáztam közte meg az albérlet közt.

Most nemsoká 9 éve, hogy együtt vagyunk, évek óta együtt lakunk, és novemberre várjuk az első babánkat :) A családom még senkit nem szeretett ennyire, mint őt, ha én megyek haza látogatóba, egyfolytában unszolnak, hogy vigyem őt is :D

Örülök, hogy így döntöttem.