Mit tegyek? Fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezt a meghasonulást.

Január óta barátnőm van, de hosszas töprengések után arra jutottam, hogy ez részemről csak egy fellángolás volt és nem szeretem már. És ott van egy másik lány, akinél jóval korábban már próbálkoztam, de elutasított, illetve,m hogy is mondjam, nem volt egészen biztos a válasza, de végül hagytuk az egészet és barátok maradtunk.

Amikor összejöttem a barátnőmmel, láttam rajta, hogy nem mondja ki, de irgalmatlanul bántja a dolog. És amint később a tudomásomra jutott, annak idején ő is szeretett volna tőlem valamit, csak mivel soha nem volt még nagyon köze fiúkhoz, így félénk volt és nem merte megtenni a szükséges válaszlépéseket.

Szóval, most a helyzet az, hogy ott állok egy olyan patthelyzetben, melyben van egy barátnőm, aki hihetetlenül aranyos, kedves, szép és okos, de nem érzem azt, hogy lelki és szellemi társak lennénk. Nem vagyok belé szerelmes, de ugyanakkor azt sem érzem, hogy a kapcsolatunk, mióta pusztán szeretet van benne a részemről, értéktelenebbé vagy üresebbé vált volna.

És ott van a másik csaj, aki néha iszonyúan gátlásos, néha sértődékeny és félénk, de szintén jól néz ki, tetszik nekem, a beszélgetéseink sokkal pezsgőbbek és a világa is sokkal közelebb áll hozzám. És mostanában egyre inkább azt érzem, hogy megmozdul bennem iránta valami...

Mit tegyek? Szakítsak és bántsam meg a barátnőm, úgy, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a másik lánnyal összejön a dolog? Vagy nyomjam el a kialakulóban levő érzéseim és maradjak mellette. Azt jelezném, hogy a barátnőmet nem csaltam meg és nem is áll szándékomban ilyesmi, a másik lánnyal egyelőre csak barátság van, semmi több.

Ti mit tennétek?