Feltekeny vagyok, de nem tudom, hogyan mondjam el. Mit tegyek?

Nono. Attól, hogy valakinek először van barátnője, még nem kell alpári parasztnak lennie. Aki sosem volt még senkivel, az is tudja (már ha értelmes ember), hogy nem mondunk olyat, hogy "hú de megbnám azt a csajt". Pláne nem a barátnőnk előtt. Persze vannak olyan primitív véglények, akiknél ez normális, de ezzel a réteggel jobb nem kezdeni.

Ha még ennél durvábbakat és sértőbbeket is mondott, akkor főleg nem arról volt szó, hogy az első voltál neki. Szimplán egy ostoba, mocskos szájú, tapló, suttyó bunkó.

Te meg szépen hagytad magad alázni és nem mertél szólni, és azóta is szenvedsz miatta, ami érthető, hiszen sosem beszéltétek meg, sosem adtad ki magadból.

Tegyük fel, hogy tényleg megváltozott, és normális ember lett belőle. Amit egyébként nehezen hiszek el. De ha mégis...

Akkor sem vagy vele boldog. Ezt te is elismered. Valódi megoldás pedig nincs, felhozni értelmetlen lenne a témát, csak hatalmas balhé lenne belőle. Ha igazán szeretnéd és vele képzelnéd el a jövődet, akkor túltennéd magad ezen akkor is, ha nem tombolhatod ki magad. De nem így van. És ha ez el is múlna, lenne más probléma. Ha folyton otthon sírsz és haragszol rá, akkor ez közel sem tökéletes kapcsolat. Gondold át inkább, hogy van e ennek így értelme egyáltalán...