Mi a véleményetek?

Távkapcsolatban élek,a barátom Pesten van albérletben és péntek este szokott hazajönni, majd vasárnap este visszamegy.Általában szombat délután találkozunk olyan 5-10 óráig,sajnos ennyi fér bele pedig a szomszéd városban lakik,de a családdal is kell foglalkoznia meg vannak próbái..de nem is ez a lényeg,hanem hogy lassan fél éve vagyunk együtt viszont valahogy ez megromlott.Mostanság sokat veszekedünk kis dolgokon,ő érzékenyebb én meg hamar felidegesítem magam..ő mindig elvárja h mindig cukiskodjak meg mondogassam hogy szeretem de nekem nem jön mindig a számra,nincs mindig felhőtlenül jó kedvem (más részt meg szerintem nem azzal az egy szóval lehet kimutatni hogy mennyire szereti egymást két ember még neten sem!)..aztán ha sokat mondogatja h mondjam én feszült leszek.. .A másik dolog hogy rettenetesen féltékeny,pedig abszolút semmi oka rá,soha nem beszélek fiúkkal meg kerülöm is őket minden helyzetben nehogy megbántsam.Múlt héten elhívott legjobb barátnőm egy kisebb bulira ,aztán azon is napokig szenvedett meg hisztizett h ne menjek meg hogy biztos valami rossz fog történni meg hogy nehogy hozzám szóljon valaki vagy rácsapjon valaki a fenekemre..szóval paranoiás meg rengetegszer felidegesít ilyen dolgokkal mert én tudom magamról hogy sosem csalnám meg meg semmi,nem olyan lány vagyok és ő is állítja h megbízik bennem csak másokban nem.Szóval tökre tanácstalan vagyok hogy mit tegyek mert neten meg telefonban olyan kellemetlen minden beszélgetés már,viszont élőben meg tök jó,olyankor nincs semmi baj ezért nem tudom mit tegyek.Értékelném,ha valaki kifejtené a véleményét,csak ne bunkóan légyszi.