Segítség! Mit tegyek?

Szóval, nálam ez úgy volt hogy szóltam a csajnak hogy keveset ír azóta többet ír.

amikor egy pasi elkezd kevesebbet foglalkozni veled, mint addig, az esetek döntő többségében másik nő van a dologban

Ne erőltesd a másiknak a beszélgetést, ha kényszeres, nem is olyan jó, nem is feltétlenül lennének mindig témáitok, hogyha olyan gyakran beszéltek, mert már tudtok kb mindent, hogy mit szeret a másik, mi zajlik a környezetében; satöbbi. És akkor az meg tökre egy ilyen erőltetett, kellemetlen beszélgetés lenne; ami 3 mondatonként elakad, mert azon erőlködtök, azon feszengtek, hogy " na most mit kéne írni?" ("hogy fenntartsam a beszélgetés fonalát" "hogy a kívánsága szerint legyen...") Szóval egy ilyen erőltetett, nyögvenyelős dolognál miért nem jobb, ha hagyod egy kicsit, és akkor majd kicsivel később teljes lendülettel tudnátok már újra beszélgetni; lenne is újra kedve hozzáférést biztosítani az érzéseihez, gondolataihoz -magánszféra kell, nem mindenkinek egyeznek meg az igényei, hogy mennyi egyedüllétre van szüksége a saját gondolataival, amíg letisztázza a saját gondolatait.), szóval, kedve, energiája, meg témája is lenne már akkor, ha már mindenen "túlrágta magát", tehát hagyd őt levegőhöz jutni. Az, hogy szeretsz valakit , nem jelenti, hogy folyton rajta kell lógnod, nem hagysz neki levegőt, és megfullad, azt fogja érezni. Ha folyton ráerőltetsz egy beszélgetést, plusz nem is tiszteled őt, mert nem tartod tiszteletben, hogy ő mennyit szeretne egyedül lenni magával a gondolataiban, ha szereted, nem telepedsz rá, mert csak elriasztod magadtól; nem kell sülve-főve együtt lenni. Meg kicsit lehet, hogy fárasztó is lehet, több szempontból. Ne erőszakold rá magad, ha most nincs kedve beszélgetni, hanem tartsad tiszteletben; elvégre ő a barátod; de attól még ne nőlj rá! Megfojtod őt ezzel, hogy nem hagyod, hogy kicsit önmaga legyen. Kell, hogy önmagával is ellegyen, úgy tudja az agy feldolgozni az adott nap eseményeit, történéseit, nem pedig, ha folyton beszélget, mert azzal csak leterheled őt, és plusz munkát, plusz feladatot, koncentrációt adsz neki, ha őneki ez most kellemetlen-kényelmetlen lenne. Szóval ne telepedj rá és fald fel az életét; hanem hagyj neki időt, egy kis levegőt. Ezeket a dolgokat, az adott napi eseményeket egyedül kéne feldolgoznia, hogy őbelőle mi mit váltott ki, mit szűrt le, mit érez, hogy azt az adott dolgot átélje, nem arra , hogy valaki megmondja neki, hogy ő (a beszélgetőtárs) mit érez, és szerinte őneki (az emberünknek) mit kéne éreznie. Nem kell mindig a te véleményednek ott lenni, hadd hallgasson ő is a szívére, és tegye azt, ami neki jó. Hát te se örülnél fordított esetben, hogyha te olyan típusú ember lennél, aki nem szeret annyit, állandóan, folyamatosan 0-24-ben beszélni, és valaki rádtelepedne, akár ha szeretetből is. Ilyet nem lehet, kicsit tartsd már őt tiszteletben, mert simán elmenekül tőled.