Mi a véleményetek erről?

Valentin nap szakítottam a barátommal.

Azért mert rájöttem,hogy teljesen más a személyiségünk,például ő soha sehova nem akart menni és nem tudtam vele soha semmiről beszélni,mert mindenhez unott fejet vágott és közölte,hogy a barátaimra se nagyon kíváncsi. Mondogattam azért ezt neki,de komolyabban vasárnap közöltem vele,mondta,hogy így,hogy mondom,erőt vesz majd magán..meg hogy beszél ő,csak meg kell kicsit rugdosni,és ha megint ''elfelejtene'',akkor szóljak neki megint..

Meg megkérdezte,hogy mit várok ettől a kapcsolattól,mert ha házasságot vagy ilyesmit,akkor ezt felejtsem el. (Oké,hogy fiatalok vagyunk,de akkor is.)

Viszont én úgy döntöttem,hogy adok neki egy esélyt így hirtelen,meg amúgy is akkor közöltem először ezt komolyabban és azért hajlott afelé,hogy megpróbáljon kicsit változtatni,de aztán átgondoltam a dolgokat és nem akartam végig jópofizni a Valentin napot,meg így semmit sem,nem akartam már elhúzni.

Tegnap találkoztam vele megint és megmondtam,hogy ez nekem már nem fog menni,és iszonyatosan bőgött,meg önzőnek és hazugnak nevezett.

Szerintetek ez tényleg nagyon nagy szemétség volt?