Félnem kellene valamitől?

Amikor valami buli van inkább a barátnőihez megy "készülődni", mint sem hozzám jönne és innen mennénk együtt. Így mindig szervezni kell, hogy hol találkozunk és mikor. Már közel 2 hete nem tudtunk kettesben lenni, mindig volt ott valaki. Én mindent elé helyezek, sehova se megyek el, de nem is akar velem találkozni azt veszem észre, mindig én hozom fel a találkozót. Neki miért fontosabbak a barátai, mint én a barátja (pasija)?

Vagy csak egyszerűen túlaggódom ezt az egészet? De egyre jobban azt érzem, hogy nem vagyok neki fontos, csak kihasznál, hogy van neki valaki...

Még az kimaradt, hogy 18 éves vagyok, a barátnőm pedig 17. Már ha ez számít valamit.

Emiatt már sokszor olyan gyomoridegem van, hogy az ágyból se tudok felkelni. De közbe meg azt hiszem, hogy csak túlaggódom sokszor és elfolytom magamban az egészet. Már szinte remeg kezem-lábam ha erre az egészre gondolok. Pedig én nagyon is szeretem és mintha Ő meg nem adna bele mindent ebbe a kapcsolatba.

A legutóbbi buli is ami volt akkor előző nap a barátnőjénél aludt, amit nekem csak utána mondott el, amikor a barátnője összeveszett a szüleivel és elment otthonról. Akkor úgy hívott fel, hogy otthon vagyok-e meg el tudok-e menni érte. Azt mondta, hogy a sürgősségihez (ott laknak nem messze a barátnője és családja), persze én meg tiszta idegben azonnal ugrottam és mentem át az egész városon.

Miért csinálja ezeket? Tesztelni akar? Mert nagyon jó irányba van afelé, hogy beteljen a pohár...

Arról már nem is beszélve, hogy azért vettünk másik ágyat is, hogy ha itt alszik véletlen, akkor elférjünk rajta ketten. Arról nem is beszélve, hogy aludni alig tudok rajta, egyszerűen kényelmetlen. Fáj a hátam, derekam ha felkelek. Viszont elférünk rajta ketten...