Mit tegyek ha már nem bírom ezt így, viszont szeretem őt?

2 éve vagyunk együtt a barátommal én 17, ő pedig 20 éves. Az első 2,5 hónap csodálatos volt. Azóta egyre jobban elromlott minden. De úgy érzem mégis szeretem, vagyis külseje talán csak az tetszik nagyon és bolodít meg és vágyakoztat. Nagyon sokat veszekedtunk, de 1 hónapja már nem. Megcsalásról nem tudok, viszont sokszor kaptam már rajta más lányoknak való olyan jellegű dolgok irogatasan. Emiatt volt nagyon sok heves összetűzésunk. Sokszor megvert. De az utóbbi 3 hónapban nem fordult elő. Már nagyon sokszor haza mentem és elhagytam. De amint haza értem valahogy elszallt a düh a harag és úgy éreztem hiányzik, de nem csak azért mert egyedül éreztem magam . Ő mindig utánam jött és így ugyanonnan folytatódott. 1 hetet náluk vagyunk és 1 hetet nálunk. Tehát mindennap együtt alszunk. A hétköznapok abból állnak hogy ő dolgozik én meg suliban vagyok ahonnan elég későn érek haza. Hétvégén sehova nem megyünk szórakozni, vagy itthon kuksolunk vagy csak én kuksolok egyedül itthon és várom amíg haza ér mert egyfolytában itt hagy és a haverjaival megy ide-oda különböző illegális szerekert. Nekem nincsenek barátaim amióta vele vagyok, és önbizalmam annyira sincs már hogy baratkozzak. Ha elhagynam egyedül lennék. Ugyanúgy ahogy most kuksolnek szabadidőmben a szobámban és csak sírnek. Csúnyán beszél velem, viszont valamikor meg nagyon aranyos és kedves akkor érzem hogy szeret. A vereseket és a hazudozasokat viszont nem tudom elfelejteni, okkal sem lett volna szabad ezt tennie, de oktalanul meg pláne nem. Volt hogy az anyja előtt ütött meg, az anyja viszont csak annyit mondott : Ne legyél olyan, mint apad! "

Érzem hogy ez így nem jó és már 1 éve is éreztem .. És tudom hogy lépnem kéne, mivel ő át első barátom.. egyszerűen félek a szakítás erzesetol.