Mit tegyek, hogy az anyukám ne utálja a szerelmemet?

Örülök, hogy ennyi tapasztalattal rendelkezel (bár ez az én szám...tollamból szintén érdekesen hangzik).

Egy tizenéves szintjét nem úgy kell elképzelni, ahogy neked sikerült. Csupán hajlamosak naivabban hozzáállni egyes kérdéskörökhöz, mint nőtársaik. Ez tény, és most nem konkrétan azt mondom, hogy mindenben olyanok, mint a 14 évesek.

Egyébként szerintem ez nem nevetséges. Ő is képes döntést hozni, nem arról van szó. De nekem iszonyat erős egyéniségem van, így hajlamos vagyok megmondani mi legyen. És ha a gondolataimat észérvekkel támasztom alá, hallgat rám, hiszen miért ne tenné.

A korból nem csinálunk ügyet, különben az egyikük (jelen esetben én) mindig hátrányosabb helyzetben lenne. Ezt már az elején megbeszéltük, mert nem szeretettem volna elnyomva érezni magam, ő pedig tartja magát a megállapodáshoz, és felnőttként kezel. No, nem mintha okot adtam volna arra, hogy másképp tegyen.

Anyukám nem beszél angolul, de végülis tudok fordítani, szóval ez a közös program nem is rossz ötlet. Köszi! :)

Egyébként kedves utolsó, mit gondolsz, miért vele jöttem össze? Nyilván nem azért, mert sürgős kapcsolathiányban szenvedtem. Ez a szerelem egyszercsak megtörtént, nem konkrétan erőltettem. Ha pedig szeretsz valakit, úgy gondolom, hogy amíg nincsenek nagyobb gondok, megéri küzdeni.