Mit tegyek, hogy az anyukám ne utálja a szerelmemet?

Jó rendben, kifejtem, hogy mi az, amit édesanyám kifogásol a páromban. (Ja egyébként kedves utolsó, részleteznéd miért is nem vagyok normális? Szerintem nem a korkülönbség határoz meg egy kapcsolatot, amennyiben más a meglátásod, szívesen meghallgatom a véleményed).

Nos anyukám úgy véli, a barátom túlságosan féltékeny és indulatos hozzám. Valamiért a fejébe vette, hogy én biztos nem akarok igazán komoly kapcsolatot a szerelmemtől, aki már családot tervez velem, és hogy nem szép dolog így játszani az érzelmeivel, holott nem erről van szó. Azt sem kedveli a páromban, hogy már szeretne összeköltözni (de ettől függetlenül tudja, hogy várnia kell). Illetve fél a vallásától, és a kultúrától is, amiben nevelkedett. Szerinte az én feminista elveim összeegyeztethetetlenek az ő ,,begyöpösödött" gondolkodásával. Ami egyébként nincs neki, ám erről lehetetlen meggyőzni az anyukámat. Pedig megígértem már, hogy amint csadort akarnak rám erőltetni, azonnal szakítok (nem mintha ez szóba jött volna). A barátom többször próbált bevágódni, és küzd, hogy egy kicsit egyszerűbb legyen a helyzetünk, mert tudja, hogy kiskorú vagyok, és így nagyon is számít, a szüleim mit gondolnak, de eddig semmi sikerrel. Nagyon elvagyok keseredve, és úgy érzem, bármit is tesz, sosem lehet elég jó nekik.

Sajnálom, ha így gondolod, de tényleg. Engem ezzel befolyásolni nem tudsz, nyilvánvalóan gondolhatod, hogy nem fogok kapcsolatot szakítani, mert az interneten egy ismeretlen valaki lep*csázott. Régebben még felháborítottak volna ezek a megbélyegzések, de ma már tudom, hogy ez a normális reakció egy ilyen szituációra. Nyilván máshogy vélekednél, ha ismernél engem és ezt az egész helyzetet.

A nemi életemre/életünkre nem tudom mennyiben vonatkozott a kérdésem, úgy hiszem, semennyiben, de ismételten köszönöm a kedves szavakat.

Az, hogy intelligensnek akarok tűnni nem tudom igaz-e. Szerintem normális emberi dolog, hogy nem akarok ostoba liba fényében tetszelegni. Aki csak okosnak akar látszani, az egyetlen esetben sem hat annak, mivel inkább primitívnek és erőltetettnek érezzük. Magamat nem tudom objektíven megítélni, ez tény, de minden beképzeltség nélkül állíthatom, hogy nem lehetek sík hülye, ha egy 27 éves, egyetemet végzett ember képes komolyan venni.

De hálás vagyok a sok hasznos válaszért a kérdésemre érkezően! Most már 100%-ig tudom, hogy szerettessem meg a páromat az édesanyámmal!

Igen, leírtam a problémákat, amiket anyukám KÉPZELT. Hozzátettem azt is, hogy ez mind csak az ő fejében létezik, mivelhogy nem is ismeri a páromat.

Egyébként egy szóval nem mondtam, hogy a barátom érett. A férfiak ebben a korban még bőven a tizenévesek értelmi szintjén állnak, még ha ez olykor nem is látszik. Illetve vannak kivételek is, de bizton állíthatom, hogy ebben a kapcsolatban én vagyok a döntéshozó, és az, aki képes tisztán gondolkodni.