Szerelmemet eltiltották tőlem nevelőszülei. Mit tehetnék?

Ő 18 éves, én pár hónap múlva válok annyivá. Én három éve szeretem Őt, s Ő három éve szeret engem, de ennyi időbe telt rájönnünk, hogy bárhová megyünk, bármi történik, másikunk mindig ott volt..Most jöttünk rá, hogy milyen fontos volt az események láncolata, pedig már az elejétől fogva szinte nyilvánvaló volt, hogy kettőnk egyenese oly szorosan halad párhuzamosan, hogy azok már-már minden pontban érintik egymást, vagy ha nem is párhuzamosan, de egy pontban metszik egymást, az az egy pont végtelenség. Nevelőszülőkkel él, akik mondásuk szerint gyűlölik Őt, így elkerülhetetlen volt az is, hogy bele ne szóljanak kettőnk életébe indokolatlanul. Hasonlóak vagyunk ketten; nem mászkálunk olyan gusztustalan helyekre teli emberekkel ahová minden hétköznapi alak jár, inkább vagyunk ott, ahol senki más nincs, átlag feletti intelligenciával rendelkezünk, bár ez elvárható, mivel korosztályunk háromnegyede legkisebb gondjának tartja a tudás megszerzését, így semmi erőfeszítést nem öl bele.

Igazságtalannak tartom azt, hogy elvegyék tőlem azt az egyetlen személyt aki része életemnek, valamint hogy engem Tőle elszakítsanak. Elveszve érzem magam, mit tehetek, hogy még láthassam Őt?

Zárásként idéznék E.A.Poe 'Lee Annácska' című művéből egy sort:

"S sem az angyalok a felhők felett,

sem az ördögök tenger fenekén

nem tehetik, hogy szívtől a szív,

elváljunk, Ő meg én."