Mégis mit tegyek? Elijeszt vele.

2 éve vagyunk együtt a barátommal. Én úgy viselkedem, mint egy átlagos fiatal, szórakozás, szerelem és persze tanulás is mindezek mellett. Viszont a barátom nem. Nem igazán járt el szórakozni, csak az utóbbi időben kezdett, aztán néha úgy viselkedik, mint egy 50 éves férfi. Szeretem őt, vele akarok lenni természetesen, terveztem vele is jövőt, de nélküle is és ő ezt nem bírja elfogadni szerintem, kiborul ha ez szóba jön. Ha mondom neki, hogy nem biztos, hogy mi együtt leszünk az elkövetkezendő 5 évben, de hagyjuk magunkat meglepni, mert semmi sem biztos, teljesen kiakad, mert ő velem képzelte el a jövőjét és olyan rossz, hogy én így állok az egészhez, hogy nem akarok vele lenni, akkor szakítsak vele, de ő nem fog. Együtt nem járunk el bulizni, csak külön (sajnos nem minden esetben megoldható az együtt való szórakozás). Ha meg mondom neki, hogy szakítson velem, ha nem tetszik neki az amilyen vagyok, akkor erre ő elkezdi újra, hogy már pedig ő nem fog, én vagyok számára fontos, ő velem tervezett el mindent. Ezzel pedig engem borít ki teljesen. Már egyszer szakítottunk, eléggé megszenvedtük a külön töltött hónapokat, nagyon fájt nélküle lenni, de valahogy bennem van azaz érzés, hogy mi van ha már csak megszokásból vagyunk egymás mellet, mert előtte több éves barátságunkat adtuk fel mindezért. Olyan mintha megszállottan szerelmes lenne belém, ezzel pedig elijeszt, mert én belé pedig nem. Szeretem, szerelmes vagyok belé, rossz ha nincs velem, de néha nagyon sok amit csinál. Gimnázium után én teljesen új életet akarok kezdeni, nagy terveim vannak és nem mindegyikben tud ő jelen lenni.