Mi volt életetek legnagyobb párkapcsolati csalódása?

Nekem sem 16/l lassan 17

A legnagyobb párkapcsolati csalódásom az (volt) , hogy az exemmel összevesztünk részben az én hibámból...ő pedig megcsalt. Aztán egy szép napon eldöntöttem, hogy nem futok többet utána. Beiratkoztam a suli kollégiumába és pár nappal később megismerkedtem egy fiúval. Egy kis idő elteltével kiiratkoztam a kollégiumból és összeköltöztem ezzel a fiúval. Nála laktam már kb egy hete és egyszer csak rám írt az exem, hogy menjek haza és kezdjünk újra mindent(persze ő azt hitte, hogy kollégista vagyok) én pedig megírtam neki, hogy mi a helyzet. (Van barátom, nála lakom stb.) Na erre nem is válaszolt már... aztán megint eltelt egy kis idő és az a fiú akivel együtt éltem szintén megcsalt....sajnos a mai napig bánom, hogy így döntöttem(mármint azt, hogy a kollégium által megismert fiút válsztottam és hamar fejest ugrottam a kapcsolatba....várhattam volna vele, de túl konok voltam és meglett az eredménye....még mindig az első barátommal lehetnék, neki azt is megtudtam bocsátani, hogy megcsalt(nem részletezem mert hosszú lenne, az én hibám is) most már tudom, hogy ő volt az igazi, de már késő bánat. Azóta sem találtam meg a páromat :/ és ennek már több éve....tanulság: minden rossz döntésnek ára van...

hogy nincs csajom:'(

26 éves vagyok, 18 évesen ismertem meg a barátnőm akivel 6 és fél évet jártam, és ha csalódásnak lehet nevezni, az az volt, hogy eleinte még dúlt a szerelem, aztán ő elkezdett féltékenykedni mert mindenáron azt akarta hinni hogy más lányokat is fűzök, ami viszont vicces, mivel sem az alkatom, sem a társasági élethez fűzött tapasztalataim nem erre haladnak, de ezt magyarázd meg egy szerelmes és féltékeny nőnek, majd szólj ha sikerült és nem esik vissza sose. Végén meg munkát kaptam fizikailag ellentétes irányba azzal, amerre a párom lakott, élt, úgyhogy nem volt erőm folytatni.