Szerintetek eljutok egyszer oda, hogy legyen tartós kapcsolatom?

17 éves vagyok és fiú. Nem volt még barátnőm, nem azért, mert félénk vagyok vagy furán nézek ki, hanem csak rohadt lusta vagyok, nem akarok igazán a nők után menni. Kavartam már egy párszor, sőt olyan is volt, amikor a csaj nyomult rám nyilvánvalóan, de valahogy nem izgatott a téma, 15 éves voltam, nem akartam senkit. Most már néha azt érzem, hogy jó lenne odafeküdni egy lány mellé, meg ilyenek, szóval kicsit közelebb kerülni hozzá. Van egy pár lány, aki folyamatosan stíröl meg összenézünk, én is nézem őket, jó lenne velük szeretkezni, de viszont tartás kapcsolatot egyenlőre nem szeretnék, mert nem lenne rá időm. Jövőre végzek, utána egyetem, valószínű jogra megyek, ott aszkéta üzemmódra fogok kapcsolni, mert kell egy jó diploma, ráadásul nem is könnyű az egyetem. Mire kijövök leszek 24-25 éves és nem tudtam megállapodni. Utána meg megpróbálok egy jó melót szerezni és szórakozni egy kicsit. Gondoltam veszek egy jó kocsit, belemegyek az éjszakába, utazok, belevágok pár új dologra. Fel akarok törni a csúcsra. Vajon lesz így időm egy lányra vagy nőre? 25 évesen élvezni akarom az életet majd, a legtöbben meg már családot alapítanának. Tőlem ez távol áll. Nem bírom magam egy gyerekkel elképzelni, nem tomboltam még eleget. Megnősülni se akarok, legfeljebb együtt élni egy lánnyal. Gondolom zokon venné, ha mondjuk 30 évesen se venném el. Én a csúcsra akarok törni, terjeszkedni akarok, úr akarok lenni, nem az a csóró gyerek, akin átmennek. Én megesküdtem, hogy megcsinálom és meg is fogom csinálni. Kérdés, hogy ebbe bele fér-e egy kapcsolat akár most, akár később? Létezik olyan, hogy megolvadjak és engedjek a "csábításnak"?