Miért olyan fura ez egy 16 éves lánytól? Többi lent.

7-es vagyok.

A válaszodból ítélve , ez kicsit úgy jött le mintha te valójában félnél ettől az egész dologtól és nem akarsz csalódni a másik személyben .

Lehet ,hogy ez a válaszod így jött ki és igazából nem, bocsi ne vedd ezt sértésnek nem azért írtam :)

Nem vagy furcsa, abszolút nincs semmi gond azzal, ha így gondolod, amíg tényleg nem akarod ráerőltetni másra, illetve nem válik nálad ez valamiféle rögeszmévé, ami miatt, még azt is elutasítod, akivel örökre boldog lehetnél. De igazából ha jön ilyen ember, úgyis megváltozik a véleményed.

De kicsit rosszul fogalmaztál, amikor azt írtad, hogy nem azért gondolkodsz így, mert nem voltál még szerelmes. Szerinted ha lettél volna már az, akkor is úgy gondolnád, hogy nem létezik szerelem, vagy ha lett volna már (komoly) párkapcsolatod, akkor is azt gondolnád, hogy nem létezik kölcsönös szerelem?:)

Természetesen abszolút nem baj, hogy nem volt, és így nem tapasztaltad még meg ezt. Sőt kifejezetten pozitív, hogy nem állsz be a sorba, csak mert mindenki más kétségbeesetten keresgél 15-6-7 évesen, majd aláfekszik az első szembejövőnek. Illetve bulizni sem kell, bár a kettő nem FELTÉTLENÜL kapcsolódik össze (tudom, sokaknál nagyon is, de azt én se tartom normálisnak..De mindegy, különbözőek vagyunk)

Ha belegondolsz, abba amit írtál, az a 10%os arány tényleg reális, és nem is olyan alacsony. Kétféleképpen is nézhetjük..Egyrészt 10ből 1 ember biztos van (legalábbis remélem van), akinek mondjuk az első 3 kapcsolata közül szól valamelyik egy életre. Másrészt sajnos az is divat, hogy egy ember esetében 10 kapcsolatából egy (nyilván az utolsó) szól egy életre, ahol egymásnak vannak teremtve.

De az, hogy egy fiú és egy lány pont egymásba szeretnek bele, bár hihetetlennek hangzik, de nem véletlen. Gondolj csak bele... Általában hosszú távon beleszeretni valaki személyiségébe lehet. Vannak olyan tulajdonságok, amik inkább az ellentettjüket vonzzák, vannak amik a hasonlóakat. De ez egy kölcsönös folyamat, tehát pl. ha valaki visszafogott, (nem szakadthajú fekete rocker), akkor egy visszafogottabb párt keres magának általában. és a pár pedig pont olyat, mint az eredeti kereső. Ugyanígy, a hasonló életszemlélet, életcélok is imponálhatnak EGYMÁSNAK, mivel az mindkét irányból hasonló. Így már nem is olyan hihetetlen, hogy ha valakinek tetszik valaki, akkor (mivel annak oka van), a másiknak is tetszik az a valaki. Illetve erős ok még, hogy ha valakitől törődést kap az ember, akkor jobban fog kötődni hozzá, többet törődik vele, mire a másik még jobban kötődik és törődik, és így tovább, ez egy öngerjesztő folyamat.

Tulajdonképpen teljesen normális a gondolkodásod, szerintem csak egyszerűen nem értél még meg a szerelemre (és ezt most nehogy sértésnek vedd, mint az egyszeri tinilány, aki mindenben hiperszuperérett). Szerintem ugyanis előbb utóbb az emberek nagy többségét utoléri. Nem kell keresni, vagy görcsölni rajta, próbálgatni sem, elég, ha egyszer találsz egy fiút, aki t nagyon szeretsz, és aki téged is nagyon szeret, és onnantól leélheted vele az életed. Ha igazán szeret, akkor eszébe sem fog jutni becsapni, megcsalni, stb., ez egyáltalán nem törvényszerű. Amíg nem veszik komolyan a kapcsolatot, és csak azért mennek bele, hogy legyen, addig persze szinte borítékolható, de ha mindketten tényleg tiszta szívből szeretik a másikat (és ha te tudsz úgy szeretni valakit, miért ne szerethetne ő is ugyanúgy), akkor nem fog ez megtörténni.:)

Én ezt nem furának nevezném.

Azok alapján, amit leírtál, inkább önbizalom hiányos vagy. És ezt nem negatívumként írom le. Egyszerűen csak nem tudod elhinni, hogy téged bárki is szeretni tudna úgy, hogy ne csaljon meg, vagy verjen át. Ahogy írtad, nem vagy elégedett a külsőddel. Ez már egy komplett magyarázat, hogy miért így állsz hozzá ehhez a dologhoz. Nem tudom hogy nézel ki, de azt mondom neked, hogy nem csak a modell szépség létezik, hanem nagyon sokféle. Nem feltétlen kell, hogy tökéletes (kinek mi a tökéletes? Tehát ez is szubjektív) alakod legyen. Megjegyzem a legtöbb embernek nincs tökéletes alakja, sőt... mégis elvan, és van olyan, aki szereti még így is. És biztos, hogy létezik olyan ember, akinek például Palvin Barbi nem is tetszik. Persze sokak számára vonzó, de lehet vonzó egy kevésbé vékony, de egy igazán vidám csajszi, aki teli van energiával, és süt róla, hogy imádja az életet. A kisugárzás a fontos, az összkép, nem az, hogy a hasadon 1 kilóval több van, mint amennyi egy modellén. Persze, a lehető legtöbbet meg kell tenni azért, hogy az ember ápoltan nézzen ki. Én például sosem hittem volna, hogy nekem egy fiú ilyet mondott volna, mert régebben én is szörnyen önbizalom hiányos voltam, mert iszonyat sokat piszkáltak a kinézetem miatt, aztán egyszer odajön hozzám egy srác, hogy "Nem akarok tolakodónak tűnni, de muszáj elmondanom neked, hogy gyönyörű vagy!". Egy nagyon helyes srác. Pedig aztán én sem vagyok ahogy te mondanád "Palvin Barbi". Épp akkor nagyon jó hangulatban voltam, és pont ezért teljesen más kisugárzást adtam, mint máskor. Aztán ettől teljesen átértékeltem a dolgokat. Mert életemben nem gondoltam volna, hogy én egy ilyen srácnak tetszhetnék, mert én nem láttam magam szépnek, ő pedig annak látott. Ebből is látszik, hogy egy külső személy egészen mást láthat, mint amit te magadon. Aztán ettől sokkal jobb lett az önértékelésem, és azóta mivel úgy megyek, olyan arcot vágok, olyan energiát sugárzok ki, hogy a srácoknak is jobban tetszem.

Persze más dolog a tetszés, és a szerelem, de gondolj bele: Ha van legalább egy jó barátnőd, akkor tudod, hogy mennyire lehet szeretni egy barátot, olyan erős tud lenni majdnem egy szoros barátság, mint a szerelem is. Én legalábbis ezt tapasztaltam. És a barátnőd is ezt érzi. Miért is ne lehetne, hogy egy fiú érezzen nagyon erős szeretet irántad, ami már szerelemmé válik? A szerelem egy nagyon jó dolog tud lenni. És nézd meg mennyi pár van együtt, és boldog. Olyanok is, akik nem olyan szépek, mégis szeretik és elfogadják egymást.

Olyat is láttam már, hogy egy iszonyat helyes srác egy csúnyácska lányt szeretgetett nagyon. És olyat is, hogy egy számomra gyönyörű lány egy nem éppen vonzó sráccal volt együtt, és láthatóan jól elvoltak, mert lehet hasonló az érdeklődési körük, és a többi. Annyira sok fajta ember van, és nagyon sokan megtalálják a párjukat, és természetesen olyanok is vannak, akik nem, azt viszont nagyon gyakran okozza, hogy az adott ember teljesen belemerült az önsajnálatba.

Azt is gondolom, hogy nagyon egy oldalról szemléled a dolgot, és ezzel próbálod magad, még ha csak tudat alatt védeni a csalódástól, a szomorúságtól, pedig ez a szerelem velejárója. De nagyon megéri, mert a másik oldal gyönyörű. Az, amikor vagy valakivel, akivel kitárulkoztok, és megosztjátok egymással az érzéseiteket. És igen ez valamilyen szempontból ez egy kiszolgáltatott helyzet, de éppen ez az, hogy megbízhatsz abban az emberben, és Ő is benned, és ilyen létezik, rengeteg ilyen kapcsolat van ebben a világban. Persze, sokakat megcsalnak, sokan csalódnak, de sokan felállnak, és újra próbálkoznak. És ezt nem kell erőltetni, persze, de ha jön, akkor nem kell elutasítani sem, mert nagyon is meglehet, hogy nagyon boldog pillanatoktól és érzésektől fosztanád meg magad, pedig ezekért az érzésekért igenis megéri élni. És a csalódás egy élettapasztalat, amit ha megélsz, akkor utána okosabb leszel, viszont nagyon fontos, hogy ne hagyd magad belesavanyodni.

Sajnos egyszerűen még nem vagyok elég idős, és tapasztalt ahhoz, hogy konkrét példával alá tudjam támasztani azt, amit írok, mert nem telt el még annyi idő, nem a férjem még a barátom, nem éltünk le együtt 50 évet. De nagyjából ezek a terveink. (Na jó, 70 évet minimum.:))

A mostani helyzetemet tudom leírni neked. Én sem vagyok egy Palvin Barbi. Nem vagyok mondjuk duci (mert egyelőre genetikailag nem vagyok képes rá, meg szeretek sportolni, és nem annyira ragaszkodom a folyamatos chipszabáláshoz pl), viszont inkább a másik véglet. Én mielőtt megismertem volna a barátomat, egy abnormálisan sovány, elöl deszka hátul léc lánynak láttam magam, aki mindehhez körülbelül olyan szőrös, mint egy majom, hülyén néz ki oldalról a feje, mert az alsó fogsora túl bent van, nagyok a fülei, és az egyik ráadásul el is áll, görbe, túl langaléta, aki senki mellett nem mutat jól, akkora lábfeje van, mint egy jetinek, fiús, a haja mint egy oroszláné, télen fakó és szürke a bőre, túl hosszú a felsőteste, ezért ülve mindenkinél magasabb, és különben is csúnya, stébernek kinéző. És bizonyos szemszögből így is van. Mert most is megtalálom ezeket a jellegeket magamon, és pontosan tudom, hogy melyikre melyiket mondtam, szóval nem tűntek el. A barátom mégis gyönyörűnek talált az első pillanattól kezdve. Szerinte én vagyok a legszebb. És ez egy olyan dolog, hogy még ha szebb is, ha pl nem szőrös a lábam, de ha épp olyan, akkor azt szereti, legfeljebb szól, ha szúrja őt. És még olyankor sem egy pótlék vagyok, hanem a leggyönyörűbb lány a világon. Annyira nagyon beleszeretett a külsőmbe, hogy most ugyanezekre a dolgokra már úgy tekintek, hogy ezek a külsőm természetes velejárói. Nem csúnyaságok, hanem különlegességek. Nem lapos, és fiús vagyok, hanem kicsi a mellem, nem űrlény vagyok a felsőtestemmel, csak vicces, hogy ilyenek az arányaim. De alapvetően már szépnek tudom látni magam én is. Képzelheted, hogy akkor ő mennyire szépnek talál, és átadja. Pedig én is millió egy szebb lányt tudok mutatni. Őt pedig mégsem érdeklik. (És egyébként mióta ezt elhittem, több visszajelzést kaptam, miszerint szép vagyok. Egyszer például kifejezetten a mosolyom, tehát gyakorlatilag a kisugárzásom miatt mondták.)

Hidd el, hogy egészen biztosan megtalálod majd azt a fiút, aki Téged talál gyönyörűnek, és akinek Te vagy a legszebb. Nem kell az egész világnak tetszened, bőven elég, ha a párodnak tetszel. Nem mindenkinek Palvin Barbi jön be. Lehet, hogy valakinek sokkal jobban bejön az, ahogy te kinézel, vagy ami a te fejedből kisugárzik.:)