Nem ertem mi van velem. Amikor a barátommal vagyok, azt érzem hogy sohasem akarom elveszíteni, de ha egy ideig nem latom akkor olyan rossz erzesek törnek ram hogy meg a szakítás is megfordult a fejemben. Mit tegyek? 16/L

Fogalmam sincs miert van ez, de mar nehezen birom. Meg csak egy honapja vagyunk egyutt de mar most az van bennem hogy nem o való nekem. De o rettenetesen szeret engem, én vagyok az első barátnője es jelenleg az eletet sem tudna elképzelni nélkülem. Nagyon romantikus velem ellentétben es mar tobbszor mondtam neki hogy kevesebb kene mert én nem vagyok az a tipus aki allandoan nyaladzani szeret. Ritkan beszelgetunk normalis dolgokról, inkabb csak arrol hogy mennyire szeretjük egymást es hogy egyutt akarjuk leélni az életünket. De a problemam alapja hogy én mar egyre kevesbe erzem ezt igy. Es emiatt folyton bennem van az az érzés hogy milyen szánalmas vagyok es hibáztatom magam. De fogalmam sincs hogy lehetne jobb. Mar nem szivesen talalkozok vele emiatt. Egyre jobban csak eltávolodok tole es mar nem is erzem azt mint az elejen. Viszont Ennyi idő elteltével meg nem tudom hogy jo ötlet lenne-e veget vetni a kapcsolatnak. De igy folytatni sem tul jo. Szeretnem a tanacsotokat kerni, hogy mit tegyek, vagy ha voltatok hasonlo helyzetben akkor mit csináltatok.(es ne haragudjatok a fogalmazasert de elegge osszevissza vannak a gondolataim az utobbi idoben)