Nektek milyen volt az első párkapcsolatotok? (hosszú sztorit kérek)

Nos az első valamire való kapcsolatom kb 6-7 hónapig tartott kisebb megszakításokkal.

Egy presszóban ismerkedtünk meg, ahova mindketten rendszeresen bejártunk. Először csak barátkoztunk, majd "kerülgettük" egymást kis ideig, aztán egyszer mikor kettesben voltunk és beszélgettünk, megcsókolt. Az olyan romantikusra sikerült, majd elolvadtam. :D

A probléma az volt, hogy fiatalabb tőlem 2,5 évvel, ami először nem tűnt soknak, de fokozatosan jöttek a gondok.. Ő ráadásul különösen gyerekes volt, agyilag egy 10 éves szintjén se volt.

A mániája a beszólogatás volt, abból is a dedosabb fajta. Szerintem ezt élvezte, próbálta viccesen előadni, de egy idő után sok volt, én nem hagytam magam, jöttek a viták..

A másik a beteges féltékenykedés volt. Mindenre és mindenkire féltékeny volt. Még a gyerekkori barátjára is, akit én már ő előtte is ismertem és nagyon jóban voltunk. Zavarta, ha elmentem barátnőimmel ide-oda nélküle.. Elviselhetetlen volt.

Rendszeres viták stb, majd besokkaltam és szakítottam vele, mire fel ő illedelmesen ler*ibancozott... Na abból óriási vita lett, engem úgy kellett lefogni, amit tudtam mindent ráordítottam, nem részletezném.

Folyamatosan zaklatott, követett.

Egyszer majdnem baleseteztünk is, olyannyira túlzásba vitte. Mivel egy volt a baráti társaságunk, óvatatlanul is összefutottunk.. Ott is folyton csípkelődött, már a barátai, akivel együtt nőtt fel, is mellém álltak és szóltak neki, hogy vegyen vissza.

Rendkívül sokszor hozott kellemetlen helyzetbe ezzel az idióta viselkedésével. Ezekután is megbocsájtottam neki én idióta. Semmi nem változott, jött az újabb zaklatás stb.

Mindenhonnan letöröltem, letiltottam, a telefonomon is fekete listára raktam, mert folyton hívogatott/írkált.

Egy szóval kész katasztrófa volt az első pár hónapot leszámítva.