Az mennyire gáz, ha bevallottam a barátnőmnek, hogy egész nap sírtam, mert úgy megbántott?

Több dolog szépen összegyűlt. Először is, eltört a lábam, úgyhogy abszolút egyedül vagyok haveromék házában - írok neki, nem reagál órákon át, mármint el sem olvassa, úgy, hogy 13 hónapja vagyunk együtt - gondoltam egyet és írtam egy 13 versszakos verset, amit posztoltam instájára, a közös képünkhöz, amit aztán letörölt, szó nélkül, és utána nem lehetett elérni.

Megkérdeztem, hogy most mi volt ez, először archiválta a közös képünket, majd konkrétan le is tiltott, telefont meg nem vette fel.

Később feloldott, közben egy másik arc kommentelt egy másik képéhez, vele kommunikált, szinte flörtölt közben. A közös képünket később visszarakta. Végül kiderült, hogy azért törölte a verset és tiltott le, merthogy a gangelő, pózerkedő haverjai mit szólnának hozzá.

Úgyhogy nagyjából reggel nyolctól délután ötig se kép-se hang volt felőle, a verset amit írtam, törölte, engem letiltott, flörtölt, és még a képet is eltüntette egy időre.

És végülis az volt ebben a legrosszabb, hogy totál kiszolgáltatott vagyok, és akire számítanék, igazán, akiben teljesen megbízom, fogja magát, és megteszi ezt az egészet, úgy, hogy tudja, hogy nagyjából a ház alatti boltba tudok eljutni, és totál magamra vagyok utalva, egyedül.