Miért nem érti meg végre, hogy a barátomnak már én vagyok az első?

A barátommal már több mint két éve vagyunk együtt. A megismerkedésünk előtt neki volt egy viszonylag nagyobb lányokból álló baráti társasága lényegében ő volt az egyetlen egy fiú. Nem zavart, mondta is mivel nekem is voltak fiú barátaim a gimiben, akikkel napi szinten együtt mentem suliba reggelente stb. De azért azzal tisztában voltam hogy náluk sokkal szorosabb ez a viszony. Előttem azért viszonylag sűrűn találkoztak, tartották a kapcsolatot. Viszont amint én beléptem a képbe lényegében megszakította velük a kapcsolatot. Sosem kértem erre egyébként, de talán logikus hogy innentől kezdve én kerültem előtérbe. Ebből a nagy baráti társaságból olyan 4 lány ezt el is fogadta és azóta nem is keresik egymást. Viszont az egyik lány aki nem mellesleg szegről végről rokona ő állandóan írogat neki. De ilyen elképesztően hülyeségeket. Állandóan hívja bulizni ( egyrészt nem megy nélkülem) másrészt annyi dolga van a barátomnak a munkahelyen, otthon hogy örülünk ha kettőnkre jut elég idő. De mielőtt bárki azzal jönne, nem én kértem, hogy helyezzen engem előtérbe hanem ő tette ezt meg. Nyilván nagyon jól esik. Viszont annyira idegesítő hogy állandóan azt látom írogat ez a lány neki. 90% - ban el akarná hívni valahova nyilván nélkülem… ami egyrészt rosszul esik. A két év alatt kétszer találkoztak akkor is mindig mentem én is mégha hívva konkrétan nem is voltam. De a párom kijelentette hogy nem megy nélkülem. Pedig nekem amúgy semmi kedvem nem volt menni egyszer sem, egyrészt nem szimpatikus a lány másrészt tudom hogy nem akarja hogy én is ott legyek. Ha meg nem ez a téma akkor valami örült baromság. És kicsit olyan mintha nem tudná feldolgozni, hogy már egyáltalán nem olyan a helyzet mint régen. Komolyan tervezünk a barátommal és mások már a fontosak nekünk az életben. Nem az hogy bulizgassunk, hanem hogy a saját életünkön dolgozzunk. Persze mindig visszautasítja a lányt ha hívja valahova, de minden héten minimum egyszer ír. Most én megértem hogy neki nincs párkapcsolata….De miért kell minden héten ilyen hülyeségekkel zaklatni? Nem veszi észre hogy mindig vissza van utasítva. Megvan a saját dolgunk, problémáink és lényegében nem igazán örülök, hogy a barátom még van hogy az övével is akar foglalkozni. Épp elég a sajátunk. Őszintén szólva nem tudom meddig bírom még mert bennem kezd pattanásig feszülni a húr ezzel a lánnyal kapcsolatban. Nem szeretnék kiborulni és megértem, hogy a barátom sem szeretne vele összeveszni. Amit egyébként nem is kell. De ez már nem hiszem, hogy normális. Hogyan kellene ezt megoldani ezt a helyzetet? Mit tegyek? A barátomat egyébként nem igazán zavarja, bár ő is csak igazából válaszolgat neki, magától sosem ír rá és lényegében gyorsan le akarja zavarni a beszélgetést. És önszántából mondja le az összes találkozót nem én miattam. Beszeljek a barátommal erről? Eddig csendesen dühöngtem. Mi lenne a jó döntés? Beszélni róla hátha sikerül valamit kitalálni amivel lehetne hatni a lányra?