Van esélyem egy gazdag családból származó lánynál úgy, hogy mi nem vagyunk olyan anyagi szinten?

Talán van esély arra, hogy a csajjal összejöjj.

Talán a csaj képes tudomásul venni, hogy nem futja neked olyan drága programra, nem vagy képes márkás rucikban villogni.

Talán a szülők is elfogadják, és csak az lesz nekik fontos, hogy a lányukat szeresse egy tisztességes értelmes fiú.

Tiniszerelemenben ez még simán elmegy. A tiniszerelem ritkán a holtig tartó típus, ez realitás. A szülők jobb, ha éppen ezért nem is szólnak bele, ha te tisztességes értelmes rendes srác vagy, és tényleg szereted, magyarán nem jelentesz se veszélyt se semmi bajt a lányra, és nem is biztos, hogy bánják, ha kicsit látja, hogy mi a szegénység. Felesleges ostobaság anyagi indok miatt elválasztani, lebeszélni ebben a korban.

A bátyám egyébként egy ha nem is ennyire gazdag, de azért egészen más feljebb lévő kategóriás csajjal jött össze, gyerekkorában, később házasság lett, és szerintem ők azon kevés kivételek egyike, akiknél holtig tartó.

Más kérdés, hogy a bátyám már gyerekkorában ott volt abban a házban más barátokkal, a csaj apja rendesen átnevelte, sok tekintetben jó dolgokra, de másokban hülyeségre.

Egy szegény fiúnak más téren ezerszer többet kell villantania, hogy lenyűgözze a lányt. Gondolok itt elsősorban szorgalomra, intelligenciára, lásson esélyt arra, hogy fel tud kapaszkodni. De ne érezze már magát kellemetlenül azért, hogy ő gazdag. De az is tönkre tudja tenni a kapcsolatot, és ez nem a csaj vagy a szülő hibája, hogy a szegény fiúnak komplexusa van, vagy hosszútávon alakul ki a szegénysége miatt.

Nekem is volt gazdagabb barátnőm, és eleinte úgy éreztük, hogy nem lesz gond... egy ideig ki akart öltöztetni, (menjünk el, vegyünk normálisabb ruhákat, amiket persze én fizettem, ha nagyon olyan volt, amit ő akart, én nem annyira, akkor esetleg felesbe beszállt) bizonyos szintig azt is mondtam, hogy oké, de amikor volt normális fürdőnadrágom, és egy extramárkásat akart, amikor alig jártam strandra, arra már nagyon azt mondtam, hogy na most már elég. Főleg, hogy akkor már neki is rosszabbul ment anyagilag, mert megszűnt a munkahelye, és szarabb helyet talált, addig meg csak elverte a pénzét, sose tudott takarékoskodni.

Szóval ő azt látta, hogy én fillérba-szó vagyok (na jó, ezt így egyszer se mondta), én meg azt, hogy egyáltalán nem tud takarékoskodni, a pénzzel bánni, prioritást felállítani, mert mindent egyszerre akar, és mindenből a legjobbat, és ez a páros így nem fog működni. Aztán én szakítottam.

#11 vagyok. Nálunk ez vegyesen ment. A barátnőm eleinte minden nap étterembe akart menni, vagy rendelni, mert ahhoz szokott szingliként, stb. Én mondtam neki, hogy na ez nem okés, az legyen alkalmi dolog, és néha nagyon nem volt kedve főzni, akkor rendeltünk olykor, ilyenkor ő fizetett, ha étterembe mentünk néha, akkor én.

Kaját, vagy nagybevásárlást felváltva fizettük.

Szerintem azért ilyenkor is törekedni kell a kiegyensúlyozottságra.

Valóban nem kell, hogy mindenben meghívjaa fiú a lányt, ha nem tudja, de akkor ezt fel kell vállalni, legyen ennyire tökös, és mondja azt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, legalábbis én addig szeretnék nyújtózkodni. Persze így egyből szembesült, hogy vagy nem megyünk egy csomó programra, vagy ha ragaszkodik hozzá, akkor ő fizet. Ami egyébként valamennyire frusztrált, de nem azért, mert komplexusom volt, hanem azért, mert láttam, hogy nem tud takarékoskodni, és nincs pozitív jövőkép.