Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rettentően hiányzik az exem amibe belerokkantam... hogyan tudnék túl lépni rajta??
Hát ez egy nagyon hosszas és bonyolult sztori , de nyomdokokban annyi hogy ez egy beteljesületlen szerelem volt kettőnk között. Én nekem mielött megismertem rendes,társasági és boldog életem volt. Szinte minden napra jutott valami program mindegyik barátommal. Vékony is voltam abszolút ami számomra mindig is az első volt. Mikor megismertem másfél évvel ezelött azthittem hogy valaki olyannal hozott össze a sors akire réges rég vágytam. Az elején minden nagyon remekűl és mondhatni szépen alalkult. Teljesen egyformák voltunk és az érdeklődési körünk is azonos volt szinte mindenben. Aztán ahogy telt az idő egyre inkább érdekesen kezdett el viselkedni , Én már ott "megzuhantam" és depresszióba estem mivel rettentően rosszul esett ,viszont a végén én tettem pontot az i-re és kérdeztem fel , hogy akkor most Ő hogy érez vagy mit szeretne.Aztán a vége természetesen az lett hogy Ő bizonytalan és hogy inkább ne legyen semmi. ez volt tavaly január közepén. Én azóta rabja vagyok ennek az egésznek , ebbe tönkrement az életem túlzás nélkül = a szociális életem , a barátaimtól eltávolodtunk (szinte az összestől) mivel nagyon zárkózott lettem és ki se mozdultam otthonrol (itt alakult ki egy nyugtató függőségem illetve alvási zavarok), a testsúlyom közel 20kg-val lett több mivel rendszeresen több napig nem bírtam enni annyira traumatizalta szitu, és ezutána átfordúlt zabálásba, és az önbizalmam is kárát látta ennek az egésznek(főleg a súlyom miatt). Egy ideig még az elején láttam hogy Ő is érez valamit viszont bizonytalan és nem hagyja magát. Azóta Én is és Ő is (ahogy látom)kallódik csak . Nemrég megkerestem ismét hogy beszéljünk de a találkozón elutasított minden fajta közeledést. Úgy érzem hogy magányos vagyok nagyon és mára már sajnos nincs senkim akire teljesen támaszkodhatnék , nincs kivel beszélnem őszintén és nincs kivel elmennem akármerre is (pedig nagyon vágyom rá). Mostanában egyre gyakrabban megfordul a fejemben az öngyilkosság is sajnos ami egyre erősödik bennem... Úgy érzem 19évesen kiégtem a régi Önmagamhoz képest és nincs meg vagy nincsenek meg azok amik igazán örömet tudnának okozni. Azóta is próbálok párt találni magamnak és Én már mindent megpóbaltam de senki sincs olyan akivel esetleg lehetne bármi is.
Tudom most mindenki jönne azzal hogy fiatal vagyok meg Ő csak egy a sok közűl , igazából sose volt még úgy igazábol senkim és eddig csak kudarcok voltak leginkább (nagyon sok). Amit azért sem értek leginkább mert mindenki szerint helyes vagyok és jó társaság, szóval nemhiszem hogy velem lenne probláma.
Egyenlőre ennyi jutott eszembe, tudom hogy hosszúnak tűnhet elsőre de megköszönöm aki elolvassa és érdemben hozzá tud szólni NORMÁLISAN.
Ha menetközben eszembe jut még valami akkor azt még leírom hozzászólásban. 19F
válasza:Minden bántás nélkül írom, ő már 200x túllépett rajtad. El kell fogadnod hogy vége, nincs remény, vele lezárult. Nem találkozni vele, nem nézegetni, nem beszélni vele. Úgy kell hozzáállnod, hogy számodra már nem létezik, mintha meghalt volna.
Könnyebb mondani, tudom, de rajtad múlik milyen életet akarsz élni. 20 kilót sokkal könnyebb leadni mint gondolnád, a fele csak étkezéssel simán lemegy. A másik fele napi fél órás mozgással mellé simán megvan, kitartás kérdése.
A szociális életed újra tudod építeni, akár felvéve a kapcsolatot a régi barátokkal, akár új embereket megismerve. Akarat, idő és türelem kérdése.
Mondod hogy sok kudarcod volt, nem volt előtte senkid. Gondolom azt hiszed megint az az élet vár rád és hogy mindenki elutasít, de ez egy hatalmas baromság. Neki is bejöttél, mert volt önbizalmad, jól érezted magad a bőrödben, jó életed volt. Vissza kell térni arra az útra és tetszeni fogsz más lányoknak is.
El kell határoznod magad hogy változni akarsz és tenni érte, anélkül hogy feladnád, és persze ezt magadért. Abba gondolj bele, hogy egyszer élsz, ezek az évek már nem jönnek vissza, csak elrepül az idő. Ne a párkapcsolatot tedd életed középpontjába, hanem hogy úgy élsz ahogy szeretnél, a többi jön majd.
A magányosságodon a barátságok, baráti társaságok segíteni fognak, hidd el. Nekem amik még sokat segítettek, azok a mély gondolatú filmek, nézz utánuk te is és tanulj belőlük. Rossz a padlón lenni, de fel lehet állni és utána olyan tudást, tapasztalatot nyersz, ami felbecsülhetetlen értékű.
Végül ha azt érzed túlságosan egyedül vagy, fordulj szakemberhez és együtt sikerülni fog felépíteni magad. Ne másba ültesd a reményed, akinek a döntéseire semmi hatásod nincs, hanem magadba, aki irányíthatja az életét.
válasza:Először is, nagyon sajnálom, hogy ezen kellett keresztül menned.
Tudom,hogy nehéz lesz, de meg kell próbálnod erősnek maradni, és ahogyan az előző hozzászóló is írta, újra visszatalálni a régi boldog életedhez! Hidd el nekem! Menni fog, mert a kulcs benned van. :)
Légy türelemmel, és minden ami neked van szánva, meglesz. :)
“A kincsvadászat legfontosabb szabálya: minden meglesz, ami nincs elrejtve”
Említetted, hogy úgy érzed magányos vagy, és hogy nincs kivel megbeszélned ezeket a problémáidat. Ha gondolod, nyugodtan írhatsz privátban, szívesen meghallgatlak.
18/L
Annyira megértem amit írtál, amit érzel és hogy ez történt veled. Nem teljesen ugyanaz a sztori de hasonló az én történetem is és az én érzéseim is egy srác iránt.
Baromi nehéz... Nem akarok tanácsokat adni, én sem tudom mi a helyes. Egy biztos, 19 éves vagy, baromi fiatal, ne add fel az életed, nekem is voltak/vannak ilyen-olyan gondolataim sokszor de nem szabad! Fájdalmat okoznék a családomnak, a szeretteimnek. És amúgy is kíváncsi vagyok hogy mit hoz még az élet. Ha nem is holnap, majd valamikor:) Küzdj magadért, tarts ki, vedd egy akadálynak vagy egy feladatnak amivel meg kell küzdened. Én pszichológust is felkerestem, másfel éve járok és azt kell mondjam jól haladok :) Nem vagyok még jól de bírom :) Menni fog! Kitartást és sok erőt neked!
Szia!
Hát, én is roppantul sajnálom, hogy mindez megtörtént veled. Esküszöm. Én is átmentem hasonló kálvárián. Sőt, még most sem léptem túl rajta egészen.
Ha szeretnél, nekem is írj nyugodtan privátban. Velem nyugodtan kitárgyalhatod, megpróbálok segíteni. 🙂
Ám addig is két tanácsot mindenképpen adnék neked, ha megfogadod.
Először is:a leveledből nyilvánvaló számomra, hogy ezek a felszedett plusz kilók is bántanak téged. Bizonyára alaposan lecsökkent az önbizalmad is. 😔
Erre van megoldás. Kezdj el edzeni, helyes étrendet követni. Meglátod, le fogod tudni adni és az önbizalmad is nőni fog. 🙂 Már pusztán a tudattól is, hogy megcsináltad. Nő vagy. Elsősorban önmagadnak akarj tetszeni, ne másnak :)
Másodszor pedig:mint írtam, én is átmegyek hasonló kálvárián. Nálam még az is nehezíti a dolgot, hogy az exem nem hajlandó tiltani a kérésem ellenére. Sőt régebben még oldotta is a tiltásomat, pedig én kértem rá. Na majd ki is fogom követelni tőle. De ez más téma. Amit ebbe a mondanivalóba tudok beleszőni ebből, az az, hogy nekünk nőknek erősnek kell lenni. És van, amikor az elengedéshez kell erő. Kinek mi segít. Nekem a tiltás segítene.
Most már ott tartok, hogy tudom, hogy egyetlen pasi miatt se érdemes szenvedni. Tudom, hogy ez közhely de hidd el, így igaz.
Egyelőre ne akarj pasizni szerintem. Építsd fel újra magadat. Most magaddal törődjél, egyelőre hagyd a pasikat. Egyébként ha gondolsz pasizásra, az egy jele annak, hogy ha nem is mostanában de képes leszel továbblépni. Erősebb vagy mint hinnéd. Mindig gondolj arra, hogy igenis erős vagy. :)
De mint mondtam, írj nekem privátban, segítek :)
Kedves kérdező!
Örülök, ha hozzájárultam ahhoz, hogy jobban érezd magadat. :) Van kedved esetleg mesélni bővebben erről az említett feloldásról? Érdekelne :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!