Csak szerintem hülyeség?

Butaság. A tinédzser kori rövid távú párkapcsolatok 99% legalább az egyiknek

az őszinte érzelmi vonzódásán alapul. Mivel a tini korban még a fellángolás és ellobbanás természetes, ezért, hogy többnyire nem tartósak ezek a kapcsolatok. Viszont rengeteg tapasztalatot szereznek: az érzelmi viharok, a romantikus, szép pillanatok mind a lelki-szellemi-érzelmi fejlődésben nagyon fontosak.

Bizony, azért törékenyek ezek a kapcsolatok, mert a fejlődésük viharosan gyors. Aki ma tetszett, lehet, hogy hónapok múlva már "elavult".

Tini korban a csalódást megélni is a tanulás része: meg kell tanulnod feldolgozni a veszteséget, meggyászolni, elengedni, aztán nyitni kifelé.

Ez a felnőtté válás olykor keserves, de nagyon szép korszaka. 30-40 éves korodban, vagy később ezekre a plátói, vagy bizonyos szintig megvalósult szerelmekre szeretettel fogsz visszaemlékezni.

Az embernek ingerekre, élményekre van szüksége ahhoz, hogy egészséges felnőtté váljon.

A világon él 7 milliárd ember. Egész biztos, hogy van még köztük, aki ezt ugyanígy gondolja, szóval a fő kérdésedre a válasz: nem, nem csak szerinted.

De mondjuk szerintem nagyon nincs igazad. Az, hogy mi meddig tart, az tucatnyi tényezőn múlik. Ne gondold azt, hogy felnőtt korban minden kapcsolat sírig fog tartani! Ugyanúgy vannak párhónapos próbálkozások is. Igaz, ritkábban, de vannak. És egyébként az sem törvényszerű, hogy tiniként minden véget ér 2 hónap alatt. Két gimis osztálytársam 3 évet töltött együtt. Oké, ez sem örökkévalóság, de azért messze nem 2 hónap. Egyik lány barátom 5 évig volt együtt azzal, akivel 9.-ben összejött. Sőt, olyanról is tudok, aki azóta már boldog házas, és nem tűnik úgy, hogy boldogtalan lenne.

A másik tényként kijelenthető dolog, hogy az egészséges személyiség kialakulásához tapasztalni kell. Aki huszonéves koráig - akarva vagy akaratlanul - nem mutat párkapcsolati érdeklődést mások iránt, az nem érett és komoly emberként fog belevágni a párkapcsolatok világába, hanem azon a szinten, mint egy tizenéves. Csak amikor valaki 25 évesen van azon a szinten, mint egy 14 éves, az egy kicsit cikibb.

Pont a tinédzserkor a fő időszaka a párkapcsolati fejlődésnek, ez pedig nem fog úgy végbemenni, ha az ember elzárkózik előle.

És még valami: nem mindenki depresszív és befásult. Lehet, hogy egy kapcsolat véget ér. Igen, olyankor ez rohadt érzés. De előtte meg rohadt jó érzés volt együtt lenni azzal, akit szeretünk. Ne csak a végét nézd, ne csak azt, hogy mit vett el az, amikor vége lett, hanem azt is, hogy maga a kapcsolat mit adott! Nem gondolom magam egy csajozógépnek, de így is volt 18 éves koromig 3 kapcsolatom (meg jópár reménytelen próbálkozásom). A leghosszabb fél évig tartott, a legrövidebb 1 hétig. Mindegyikre kellemes emlékként gondolok vissza, és bánnám, ha ebből kimaradtam volna.

Na persze, majd eltiltod a szerelemtől.

Majd pár év múlva térjünk vissza erre. Amikor azt mondja, bocsi most szerelmes vagyok, nem érdekel a tanulás.

#4 Csak idő kérdése. Egy idő után a barátnők nyomása sokkal erősebb lesz, mint a nevelés, ezért össze fog jönni egy fiúval, talán csak bizonyítás képpen. Ez ellen nincs mit tenni, ez az élet rendje.

#5 De, nagyon is képesek rá, olvass utána!:)

Nézd, van az a mondás, hogy lehet az apád nagyon magas ember, mégse tud helyetted felnőni.

Mindenki a saját életét éli, nincsenek ilyen kipipálandó rubikák amiktől az ember kiforrott személyiség lesz.

A barátságok, szerelmek jönnek amikor idejük van, amikor a megfelelő partner, barát épp találkozik veled.

Öreganyám 93 évesen pasizott be az idősek otthonában, egy magakorú úriemberrel találkozott aki szintén ott volt lakó. Értelme mi volt? Hiszen 2 évet élt még a mama, kerekesszékes volt, mindketten leélték már az életük javát. Mégis, az a meleg, szeretetteljes pár év bearanyozta az utolsó napjait.

A párkapcsolati drámák nem az életkoron, hanem a személyiségen múlnak.

Látok 20as, 30as embereket totál gyerekes vitákban, és tiniket komoly, boldog kapcsolatban.

Kategórikusan tiltani a gyereket szerintem butaság. Oké, ha a másik kölök lop-csal-hazudik, akkor jogos, de egyébként?