Mit tegyek a féltékenység és tulgondolas ellen? 20/L

A túlgondolás nálam akkor jelentkezett, ha nem volt lekötve az agyam. Rájöttem, hogy unatkozok és ezzel kötöm le magam. Mióta minden nap tanulok valamit (nyelv, jogsi, tanfolyam akármi) azóta mem gondolok túl. Vagy ha mégis megtanultam kezelni. Adok magamnak 1 percet túlgondolni majd azután vissza lépek és megkérdezem magamtól "Mi ennek a valóságalapja? Mennyi erre az esély?"

Továbbá az is segített, hogy megértettem az egóm működését. Az ego MINDIG kifelé figyel és kívülről várja a helyzeteket. Például, ha a párom azt mondja, hogy "elmegyek haverokkal motorozni" akkor egyből arra gondol az egóm (és ezzel felkészítve a legrosszabbra), hogy "biztos nem élvezi már a társaságom" vagy "lehet mással találkozik". Én is emberből vagyok, nekem is vannak rossz gondolataim. De ezeket megfordítom mindig pozitív irányba és megpróbálok nem egóból hanem szeretetből válaszolni erre. "Érezd jól magad szivem, várlak haza. Vezess óvatosan!" Ezeket kitudom mondani szeretettel, hiszen elötte a szivem azt mondta magamnak, hogy "neki is kell a barátaival lennie." és hogy "tudom, hogy szeret".

Amit ezzel akarok mondani az az, hogy ki kell lépni a félős, temperamentumos egoból és helyette megtanulni szeretettel gondolkozni. Hiszen ha nem a párodról feltételezed a legjobbat, akkor kiről?

A féltékenység nálam mindig magamból indult ki. Mert az ÉN fejemben (mégha nem is pont a mostani kapcsolatomban), de megfordult már. Ezt ki is vetítem a másikra. Nekem az segített, hogy átformáltam a szerelemről alkotott képet. Azóta úgy gondolom, hogy nem egyszer egy életre hanem minden nap egymást választjuk. Lehet eljön az a nap mikor ez nem így lesz. Ha ez bekövetkezik szeretnék-e olyan ember mellett lenni, akinek már nem vagyok elég?

A párom egy szabad ember. A gondolataihoz minden esetben joga van. A jókhoz is és a "rosszakhoz" is. Ezt tiszteletben KELL tartani. Bármikor bárhogy dönt azt el kell fogadnom. De az elfogadás NEM összekeverendő a beletörődéssel vagy az egyetértéssel!

Tegyük fel, hogy a párod megcsal. Joga volt hozzà (az más kérdés, hogy erkölcsileg nem fér bele). Te ezt elfogadod. Mégegyszer kiemelem, hogy NEM értesz egyet csak elfogadod. Megbeszélitek, hogy miért csalt meg, jobb volt-e vagy akármi. Ebből még tanulhatsz is. De az elfogadás után neked is van jogod! Eldöntheted hogy megbocsátasz-e neki, elnézed és folytatjátok vagy kijelented, hogy ez neked nem fér bele, nem értesz egyet és nem folytatod.

Érzelmileg meg ismét előtör az egós működés. "Csak játszott velem." "Hogy mert megcsalni?" "Nem tudta, hogy ez nekem fáj?" "Aki szeret az nem csinál a szerelmével (velem) ilyet!".

Ha elolvasod ezeket a gondolatokat akkor látod, hogy mindegyik Rólad szól. A másik maximum hibásként jelenik meg vagy a te bántásod okozójaként. Ez az amit érdemes megtanulni kezelni.

Ellenben nálam egy szívvel működő kezelés így működik: "Anna, nem esett jól, hogy megcsaltál. Azt hittem a kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy mi fér bele és mi nem. Elfogadom, hogy te félre léptél, de ez nem jelenti azt, hogy meg is bocsátok. Idővel talán. De most neked kell elfogadni azt, hogy ezek utàn nem szeretnék kapcsolatban lenni veled." - Ezzel nem kerestem hibást csak elmondtad a tényeket, a valóságot. Mégis mindegyik mondatnak én voltam az alanya és magamról tudtam beszélni, az érzéseimet kifejezni.

Exemmel mindketten túlgondoltuk a dolgokat, de nekem ez idővel elmúlt neki nem (mert voltak más bajai is) így a mai napig azt mondogatja hogy nekem van egy háremem(de sokkal kevésbé mint ah elején) xd én elfogadtam, hogy féltékeny és túlgondol dolgokat szerintem még cuki is volt. A legjobb megoldás amit tehetsz ellene az hogy találj egy olyan fiút akit ez nem zavar és venné az extra időt arra hogy megnyugtasson nem csal meg (és tényleg nem teszi) idővel megbíznál benne főleg ha érezteti veled hogy szeret

21/F

Mi a legrosszabb eset? Vagy mi a legrosszabb ami történhet? Én így fognám fel😊

A legrosszabb az hogy megcsal? Vagy talalkozik titokban másik lannyal? Pontosan mitől félsz?