Miért vagyok féltékeny? Bővebben lent.

Sziasztok.

A barátnőmmel lassan 2 éve együtt vagyunk, osztálytársak vagyunk. Első évben kavartunk, de semmi extra nem volt, csak buliban kis ez-az, aztán végül nem jött össze a dolog, mert egy buliban összekavartam egy csajjal, persze erre nagyon megharagudott rám. Ennek következtében nem beszéltünk egy éven át és minden nap néztem, ahogy tinderezik a barátnőivel a hátsó padban és meséli, hogy ehhez megy ma át "filmezni", stb... Szar érzés volt, mivel tudtam, hogy én basztam el. Telt, múlt az idő, majd egyszer megbeszéltük a dolgokat és a sok szart hátrahagyva összejöttünk. Nagyon jól telt el az első év, tényleg boldogok voltunk, de akárhányszor valami fiú volt a közelében, akiről tudtam, hogy kavart vele féltékeny voltam. Mintha ez a tinderezős lefekszem mindenkivel korszaka lebegne a szemem előtt.

1-2 haverja van akivel napi szinten chatelget, mondván, hogy ő a fiúkkal mindig is jobban kijött. Engem mindig zavart ez, volt 1-2 haverja aki átlépett egy szintet, azt el is mondtam neki és nem is beszélt vele többet, de úgy éreztem, hogy én vagyok a rossz, aki féltékenykedik és megtiltja, hogy ezzel és azzal beszéljen, pedig mindig mondtam neki, hogy nem fogom megmondani neki, hogy kivel beszéljen és találkozzon, csak a véleményem fogom elmondani erről. Mindig ha valami haverja beszélni vagy találkozni akart vele, megkértem a barátnőm, hogy mondja el, hogy volt-e vlmi azzal a haverjával, kavartak-e, stb... Nemrég történt, hogy egy haverjáról félév után derült ki, hogy kavartak előtte, nekem pedig azt mondta, hogy nem. Kitudódott, összevesztünk rajta, végül megpróbáltam elnézni neki és rajta is vagyok ezen, de azóta nagyon bizalmatlanul állok az összes haverjához hozzá és ahhoz is, hogy igazat mond-e nekem a barátnőm. Tudom, hogy a korombeli srácok hajlamosak telibe szarni, hogyha valakinek barátja van, csak az érdekli őket, hogy dugni tudjanak és a barátnőmet pedig úgy ismerem, hogy hajalmos a kicsit túlzott megjegyzések és bókok felett elmenni amiket a haverjai mondanak neki, mert ő szereti ha így az egóját simogatják ezzel és imponálnak neki. Tudom, hogyha olyan lenne a helyzet, nem csalna meg, de inkább a tudat, hogy napi szinten beszél azokkal a haverjaival, akikről teljesen azt sejtem, hogy csak meg akarják dugni és hátsó szándékaik vannak, amiket a barátnőm nem vesz észre. Állandóan ha vele vagyok azzal kell szembesülnöm, hogy irogatnak, miközben vele töltöm az időm. Napközben kaja közben, az ágyban pihenve, úgy hogy ott vagyok. Hát még ha nem vagyok ott akkor mennyit irogathatnak? Nyilván ő nem lát bele, hogy ez nekem milyen lehet, mivel nekem nagyon sok ember van az életemben, és nincsen se erőm se időm még nekem egy lány haverral irogatni napi szinten, hogy ő érezze, hogy ez nekem milyen lehet. Szívem szerint azt kívánom, hogy ne beszéljen egy ilyen haverjával sem, mert úgy érzem, hogy a barátnőmből vesznek el ezek a semmire kellő emberek. Ismétlem, nem barátok, haverok, akikkel unalomból chatelget. Nekem nincs időm 24/7 irogatni vele, mert dolgozok, edzek napi szinten és még van 2 baráti társaságom akivel foglalkozom és még mellette a családom, de a barátnőm nem nagyon csinál semmit, ahogy azok a haverjai sem, így tudnak egész nap irogatni ellenben velem. Tudom, hogy vele kell lekommunikálnom, de nem akarok az a mindent megtiltó pöcs lenni, aki nem engedi, hogy ezzel és azzal beszéljen, nem szeretnék erre a szintre lesüllyedni, de nemtudom mostmár, hogy mi miatt vannak bennem ezek az érzések, tanácstalan vagyok. A tinderes kúrókorszak már több mint 2 éve volt, de vajon még az lebegne a szemem előtt? Vagy nem tartom magamat elég jónak, önbecsülési problémáim lennének? Nemtudom már mit tegyek, tanácstalan vagyok és már kezdek megőrülni.

18 évesek vagyunk mindketten.