Hogyan változtassak ezen?

Előre is sajnálom ha hosszú lesz de próbálom rövidre fogni.

18 éves fiú vagyok 2 éve anyukámék miatt fel kellett költöznöm Szombathelyre Vajdaságból ami olyan durván 400km. Míg nem költöztem fel azt kell tudni hogy borzasztóan társasági ember vagyok egyedül nem tudok meglenni ezáltal folyamatosan mentem minden hétvégén haverokkal lógni. Miután felköltöztem ez megváltozott ez a két év alatt 3x voltam valahol minden hétvégén itthon ülök. Akár hányszor próbálkoztam osztálytársaknál haverkodni vagy valami nem kértek belőlem, olyanokat vágtak a fejemhez, hogy nem hívlak buliba mert nem ismersz senkit (hogyan ismernék bárkit is ha nem rég költöztem fel?), hogy tudsz így lenni sz.helyen hogy nem mész sehova semmikor... stb stb...szóval nem próbálkoztam tovább. Barátnőmmel tavaly februárban jöttünk, össze ő vajdasági tehát távkapcsolatban élünk, nagyon jól bírjuk és rengeteget beszélünk. Az a baj hogy akikkel régen sokat barátkoztam,buliztam meg ezek nagyon megromlott a kapcsolat nem az, hogy haragszunk egymásra csak belefáradtam abba, hogy folyton én írjak rájuk, egy két emberrel beszélek ritkán és ennyi. Szüleimmel a kapcsolatom elég rossz, nem beszélek velük jóformán azóta mióta felköltöztem (ők se nagyon foglalkoznak ezzel folyamatosan dolgoznak és engem tartanak hibásnak, hogy nem keresem a társaságukat hanem egész nap a szobámban vagyok, de az után hogy miattuk kellett felköltöznöm és a semmibe hagyni ami otthon volt nekem nagyon rossz érzés), nem tudok nekik megnyílni és minden problémámat csak a barátnőmmel tudom megbeszélni. Adódott egy lehetőség, hogy két hetet együtt lehessek a barátnőmmel, kihasználtuk (ez előtt is többször találkoztunk már, de itt az elköszönés más volt) nagyon magam alatt vagyok és ez eddig is így volt ha ő találkozott valakivel akkor én nem tudtam mit csinálni, előjött egy rossz kedv és semmihez ilyenkor nincs kedvem, miután most hazajöttem ez erősebb lett, lehet gáz de nagyon sokat sírtam olyan rosszul vagyok ha nem beszélek vele mert ugye nekem csak ő van senki más és üresnek érzem magam ha nem tudunk beszélni. Itt nincs egy barátom se szinte senkim a szüleimen kívül akikkel rossz a viszonyom de ők se nagyon törődnek ezzel. Barátnőm nagyon rosszul érzi magát mert segíteni szeretne de állítása szerint nem tud pedig de, ő segít a legtöbbet mivel ha beszélünk iszonyatosan jól érzem magam. Nyilván én ezekkel az érzésekkel nem azt akarom elérni hogy ne találkozzon a barátnőivel (nagyon sok időt fordít rám) csak még is szar és nem tudok neki hazudni, hogy "haha olyan jó volt míg egyedül ültem a szobámban".

Ezzel van a probléma barátnőmön kívül nincs senkim és ha ő vele nem tudok beszélni megáll a világ... nem köt le semmi. Nem szeretném, hogy neki rossz legyen nekem se de főleg a kapcsolatunknak...

Hogyan tudnék ezen változtatni jelen pillanatban sem tudok vele beszélni ezért adom ki magamból ezt. Mit tehetek, semmilyennek érzem magam ha ő nincs? Míg nem költözünk össze a barátnőmmel lehet ezen valahogy változtatni? Nagyon rosszul érzem magam...