A barátnőm azt hiszi azért nem akarom bemutatni a haverjaimnak mert szégyellem őt. Hogy magyarázzam el hogy ez nem így van?

Hát valahol érthető a csajszi reakciója...

Két éve vagytok együtt de nem találkozhattok a suli előtt? Tök mindegy, hogy most csak "haverokról" van szó akkor is be kéne mutatni, ha szabad nekem ilyet mondani. Hiszen ők is az életed részei, egy barátnőt pedig érdekli a fiújának az élete.

Azaz az én kapcsolatomban is volt egy ilyen időszak. Csak annyi különbséggel, hogy mi OSZTÁLYTÁRSAK voltunk. Ment a szöveg, hogy csak diszkréten, a privát élet, miért kellene másoknak tudni, hogy mi együtt vagyunk, meg hogy nem lóghatunk egymás nyakán, és persze ha a haverjai közelébe feltűntem másodpercek alatt feltűnt, elkezdett féltékenykedni és amint lehetett "kimentett" a szégyenletes haverok karmai közül... A legjobb barátjával napi szinten jártunk ki, illetve én is be voltam mutatva a családnak.

Ment a... " De te nem ismered őket, ők állatok ", hogy ők "ha tehetnék most felraknának az asztalra. " És persze ezt egy ideig lehet tolerálni, de amikor egy szörnyen populáris emberrel vagy együtt és mindenki tiltó listás haver, akkor már nem.

És tekintve, hogy a "sulis haverok" nekem is osztálytársak voltak vagy épp a környezetemben életek, nem lehetett ezt így működtetni.

Bár az utóbbi a ti esetekben nincs, de azt hiszem a barátnőd valami hasonlót érezhet, a mi esetünk lehet extrémebb, de a probléma ugyanaz volt kb.

Szóval brutális balhék alakultak. Amikor lehetett összevesztünk, nagyon nehéz időszak volt. Ekkortájban kb 2 hónapja voltunk együtt. Egy idő után persze nagyon elegem lett ebből a baromi "diszkrét életből" illetve a baromi viharos kapcsolatból is. Tulajdonképpen befejeztem vele. Nem szakítottunk, szimplán suli időben levegőnek néztem. Hozzám szólt és totális ignor. Suli után ugyanúgy barátnőként viselkedtem... Tippelhetsz mi jött ki ebből. Még több cirkusz, bár innentől kezdve jó ideig suli időben én teljesen passzív voltam. Ő futkározott utánam én meg megvártam a délutánt és csak akkor válaszolgattam neki a diszkréció szent nevében. Nem hagytam, hogy akár egy bevásárló központban megpusziljon, mert most akkor idegenek meglátnak stb stb.

Barátnőim köréből is kivontam magunkat, nem volt olyan, hogy mi. Már nem csak ő nem mutatkozott velem nyilvánosan, hanem én is minden erőmmel a "kapcsolatunk" elrejtésén ügyködtem.

Ez nálam már szimplán hiszti és dac volt, de őszintén élveztem, hogy megérti milyen ha "szégyellenek". Én gyerekes voltam ő meg titkolózott.

És igen, ez se mehetett sokáig. Kb. az volt, hogy vagy szakítunk vagy normálisan kezdünk el viselkedni. Őszintén... Nem is értem miért nem mentünk szét, olyan toxikus volt az egész, de valami akkor is összetartott minket.

Végeredmény az-az lett, hogy mindketten bele fáradtunk a veszekedésbe( kb 2-3 hónapig tartott ez a brutális időszak) és elkezdtünk azon agyalni, hogy kerüljük el a vitákat. Kevesebb dominancia harc, egyre több kompromisszum, és a diszkréció feloldása.

Mert lehet itt beszélni (és lehet igaz is), hogy azért nem örült, hogy velük dumáltam mert hogy mindenkivel lefeküdnek akit csak látnak, illetve valóban állatok. Féltve voltam tőlük. Viszont ha átgondolod, ezek a szövegek gyenge kifogásoknak tűnnek. Félre rakva, hogy igaz vagy sem. Azt éreztem, hogy annyira se tisztel és szeret, hogy felvállaljon. Az hogy bemutatott otthon és a legjobb barátja is ismert csak egy érthetetlen kivételnek tűnt. Azt éreztem, hogy nem vagyok elég arra, hogy felvállaljon. Elég szép, elég vicces, jó fel. Hogy ciki lennék az ő bulizós, igazi badbicss/boy körébe.

Ennek már vagy egy éve, azóta megnyugodtunk és "megtanultuk", hogyan tudunk egymás életében szerepelni.

Kiderült az is, hogy azok a "haverok" bizony valóban érzéketlen taplók. Simán lefeküdtek a régi nőijeivel, sőt volt olyan hogy meg is csalták őt.

Oh... Így már érthető az hogy próbált távol tartani tőlük, nem igaz?

De visszatérve hozzád kérdező... Te hiába fogsz erősködni, hogy te bizony nyíltan felvállalod... amikor annyira nem egyértelmű, hogy de.

Az okaid érthetőek. Mint kívülálló én is azt mondom, hogy teljesen elfogadható, hogy miért nem akarod bemutatni a csajodat nekik, deee... Ott a de :/

Én úgymond voltam a "másik oldalon" és most már látom a történetet is mögötte... Én ennek ellenére azt javaslom engedd, hogy megtörténjen a bemutatkozás. Egy picit harapj a nyelvedbe ha az kell, de rengeteg dolog megelőzhető vele szeintem. :)